Clavis

(lat.) a. m. kulcs; az orgona billentyüit eredetileg C.-nak nevezték. Midőn pedig a IX. sz.-ban az illető hangok neveit felirták az orgonabillentyükre (A-G), a C. név átment a hangokat jelentő betükre is. Midőn a XI. században a betüzeneirás a vonalrendszer által egyeszerüsíttetett, amennyiben csak néhány betüt jegyeztek a vonalak elé: akkor e betük kapták a C. (Claves signatae) nevet; ezek a mai zenei kulcsok (l. o.). Emellett azonban az orgona billentyüi is megtartották a C. nevet, s ez átment minden billentyüs hangszerre, tehát a zongorára is, melyet a franciák clavecin-nek, és a németek Klavier-nak hivnak máig is. - A fuvohangszerek csappantyuját szintén C.-nek mondják. Azonkivül az orgonáknál azon rudakat is, melyek által a fujtatók müködésbe hozatnak, C.-oknak, fujtató rudaknak nevezik. C. lexikográfiai munkák neve gyanánt is használtatik, mely munkák neve gyanánt is használtatik, mely munkák a remekirók és a biblia megértéséhez szükséges magyarázatokat tartalmazzák, p.: C. Ciceroniana Ernestitől (Lipcse 1831); C. Homerica Patriktól (Edinb. 1811); C Novi Testamenti (3. kiad. Lipcse 1843).

Forrás: Pallas Nagylexikon