Clémenceau

(ejtsd: klémanszó) Jenő, francia radikális politikus, szül. Mouilleron-en Pareds-ban (Vendée) 1841 szept. 28-án. Párisban orvosnak készült. Az 1870 szept. 4. felkelés után a köztársasági párthoz csatlakozott, mire a 18. kerület mairejének választották, 1871 febr. pedig a nemzetgyülésbe választatott, ahol a béke megkötése ellen szavazott. A Commune kitörésekor a forradalmi és versaillesi kormány között közvetítő szerepet játszott, Lecomte és Thomas tábornokok életét azonban hasztalan iparkodott megmenteni. Látván a mozgalom elfajulását, mandátumát letette. A lázadás leveretése után beválasztatta magát a párisi községi tanácsba, melyben idővel oly befolyásra emelkedett, hogy 1875. elnöknek választották. Ez állás egyuttal lépcsőül szolgált C. további előléptetésére. 1876. Párisban megint képviselőnek választották, és azóta folyton tagja a kamarának, melyben mint a radikális párt egyik vezérférfia nagy az országra nézve nem mindig szerencsés befolyást gyakorol. Az első évtizedekben kétségkivül érdemeket szerzett a köztársaság megszilárdítása körül. Szóval és a Justice hasábjain irgalmatlanul ostorozta a szövetkezett monarkista és klerikális pártok ármányait. A Fourton-Broglie-minisztériumot sem kimélte és maga indítványozta, hogy azt vád alá helyezzék. De mióta a köztársaság megszilárdult, hiusága és önzése arra késztette, hogy a köztársasági párt mérsékelt különösen opportunista frakciójából kikerült minisztériumokat a jobb párttal egyesülve, sorra megbuktassa. Különös ellenszenvvel viseltetett C. Ferry és Constans iránt, mig a radikális Fraycinet, Floquet és Brisson-féle minisztériumok legalább egy ideig mentek maradtak epés és maró gúnyától. Ő maga idáig vonakodott tárcát vállalni, mert attól tart, hogy ő is hamar lejárná magát. 1888 óta egyébiránt tekintélye és befolyása egyre hanyatlik. Pártjának egy része Boulanger zászlaját követte és a boulangizmus bukásába belesodortatott. A Panama-botrány viharos napjaiban pedig több oldalról C.-t is azzal vádolták, hogy b. Reinachtól pénzt kapott és hogy ismerte a megvesztegett képviselők jegyzékét. C. mind a két vádat tagadta és vizsgálatot kért a Justice üzleti ügyeinek megvizsgálására. A képviselőház többsége azonban 1893 febr. 6. kivánsátát visszautasította. Junius 22-én Deroulede és Millevoye képviselők uj támadást intéztek a gyülölt C. ellen, azzal vádolták, hogy Anglia zsoldjában álló kém és e vád igazolására a Cocarde szerkesztőjére, Ducret-re hivatkoztak, ki bizonyos Norton által állítólag a párisi angol követségtől ellopott hivatalos okiratokra hivatkozott. A megindított vizsgálat folyamában azonban kiderült, hogy Norton az okleveleket maga gyártotta, amiért is aug. 6. három évi fogságra itélték. C. tekintélye a saját pártja szemében még most is nagy; az aug. 20. kiirt képviselő-választásokat előkészítő radikális pártvezérségbe választották, a mondott napon végbement választáson azonban nem nyert többséget.

Forrás: Pallas Nagylexikon