Clémenceau
(ejtsd: klémanszó) Jenő, francia radikális politikus, szül.
Mouilleron-en Pareds-ban (Vendée) 1841 szept. 28-án. Párisban orvosnak készült.
Az 1870 szept. 4. felkelés után a köztársasági párthoz csatlakozott, mire a 18.
kerület mairejének választották, 1871 febr. pedig a nemzetgyülésbe
választatott, ahol a béke megkötése ellen szavazott. A Commune kitörésekor a
forradalmi és versaillesi kormány között közvetítő szerepet játszott, Lecomte
és Thomas tábornokok életét azonban hasztalan iparkodott megmenteni. Látván a
mozgalom elfajulását, mandátumát letette. A lázadás leveretése után
beválasztatta magát a párisi községi tanácsba, melyben idővel oly befolyásra
emelkedett, hogy 1875. elnöknek választották. Ez állás egyuttal lépcsőül
szolgált C. további előléptetésére. 1876. Párisban megint képviselőnek
választották, és azóta folyton tagja a kamarának, melyben mint a radikális párt
egyik vezérférfia nagy az országra nézve nem mindig szerencsés befolyást
gyakorol. Az első évtizedekben kétségkivül érdemeket szerzett a köztársaság
megszilárdítása körül. Szóval és a Justice hasábjain irgalmatlanul ostorozta a
szövetkezett monarkista és klerikális pártok ármányait. A
Fourton-Broglie-minisztériumot sem kimélte és maga indítványozta, hogy azt vád
alá helyezzék. De mióta a köztársaság megszilárdult, hiusága és önzése arra
késztette, hogy a köztársasági párt mérsékelt különösen opportunista
frakciójából kikerült minisztériumokat a jobb párttal egyesülve, sorra
megbuktassa. Különös ellenszenvvel viseltetett C. Ferry és Constans iránt, mig
a radikális Fraycinet, Floquet és Brisson-féle minisztériumok legalább egy
ideig mentek maradtak epés és maró gúnyától. Ő maga idáig vonakodott tárcát
vállalni, mert attól tart, hogy ő is hamar lejárná magát. 1888 óta egyébiránt
tekintélye és befolyása egyre hanyatlik. Pártjának egy része Boulanger
zászlaját követte és a boulangizmus bukásába belesodortatott. A Panama-botrány
viharos napjaiban pedig több oldalról C.-t is azzal vádolták, hogy b. Reinachtól
pénzt kapott és hogy ismerte a megvesztegett képviselők jegyzékét. C. mind a
két vádat tagadta és vizsgálatot kért a Justice üzleti ügyeinek
megvizsgálására. A képviselőház többsége azonban 1893 febr. 6. kivánsátát
visszautasította. Junius 22-én Deroulede és Millevoye képviselők uj támadást
intéztek a gyülölt C. ellen, azzal vádolták, hogy Anglia zsoldjában álló kém és
e vád igazolására a Cocarde szerkesztőjére, Ducret-re hivatkoztak, ki bizonyos
Norton által állítólag a párisi angol követségtől ellopott hivatalos okiratokra
hivatkozott. A megindított vizsgálat folyamában azonban kiderült, hogy Norton
az okleveleket maga gyártotta, amiért is aug. 6. három évi fogságra itélték. C.
tekintélye a saját pártja szemében még most is nagy; az aug. 20. kiirt képviselő-választásokat
előkészítő radikális pártvezérségbe választották, a mondott napon végbement
választáson azonban nem nyert többséget.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|