Clive

(ejtsd: klájv) Róbert lord, plassey-i báró, az angolok kelet-indiai hatalmának megalapítója, szül. Shropshireban, családjának stychei birtokán 1725 szept. 29., megh. 1774 nov. 22. mint öngyilkos. Mivel a tanulásra kevés hajlamot mutatott, mint irnok a kelet-indiai társulat szolgálatában állott, mely 1743. Madraszba küldötte. Itt a tollat karddal cserélve fel, 21 éves korában zászlótartó, majd kapitányi ranggal hadi biztos lett; különösen kitünt a karnatiki nábob fővárosának, Arcotnak elfoglalásánál. 1753. visszatérve Angliába, St. Michael rottenboroughban megválasztatta magát az alsóházba, de mandátumát a parlament megsemmisítette. 1755. mint alezredes és a Szt.-György erőd parancsnoka ismét Indiába ment és a felkelt bengáliai nábobot, Surahjah Dovlát meghódolásra és Kalkutta visszaadására kényszerítette. Midőn a nábob a franciákkal szövetkezve ujra fegyvert ragadott, 20 000 lovasból és 40 000 gyalogból álló hadseregét C. 3000 emberrel 1757 jun. 26. Plassey mellett teljesen megverte, elfoglalta Bengália fővárosát, Mursidabadot, s miután a nábob futás közben megöletett, ennek egyik rokonát, M?r Jaffiert ültette a bengáliai trónra, ki ezért C.-nak 260 000 font sterlinget fizetett s ezenfelül az állami pénztárba is letett rengeteg összeget. C. diadala megalapította a brit uralmat Kelet-Indiában. 1760. C. visszatért Angliába, hol a király peer-ré nevezte ki plassey-i báró cimmel, 1761. pedig az alsóház tagja lett. Midőn 1765. Bengáliában ujra zavarok törtek ki, a kormány C.-t harmadszor is Kelet-Indiába küldte, ez alkalommal mint rendkivüli hatalommal felruházott bengáliai kormányzót. De mielőtt még oda érkezett, a felkelésnek már véget vetettek az angol csapatok; az outhi nábob már le volt győzve s a nagymogul is elismerte az angol védnökséget. C. ennek dacára az utóbbit arra kényszerítette, hogy Bengália, Bihar és Orissa tartományokat hűbérileg reá ruházza, mi által roppant földbirtoknak és 15 millió lakosnak lett ura. Miután a pénzügyet és a közigazgatást rendezte, 1767 januárban roppant kincsekkel tért vissza Angolországba. Itt azonban az alsóház Burgoyne indítványára vádat emelt ellene, hogy saját hasznára visszaélt a hatalommal, s bár formaszerü tárgyalásra a dolog nem került, a vád mégis komorrá tette kedélyét s midőn a kormány az amerikai háboru kitörésekor meg akarta bizni a fővezérlettel, C. ezt visszautasította. Ezután mindinkább átengedte magát a buskomorságnak meg az ópium élvezetének s végre pisztolylövéssel vetett véget életének. Utódai a Herbert családi nevet vették fel s 1804 óta a gróf Powis cimet viselik. Életét megirták Caraccioli (London 1775-76, 4 köt.), Malcolm (u. o. 3 köt. 1836), Gleig (uj kiadás 1861). V. ö. Macaulay essay-ét: Lord C. (1851. Magyarul az Olcsó könyvtárban). Wilson Ch., Lord C. (1890). - C. fia, C. Edward (született 1754., meghalt 1839.), előbb Madrasz, később Irország kormányzója volt és 1804. Powis gróffá emeltetett. Az ő fia, Eduárd, cserélte fel a családi nevét a Herbert névvel. A grófi méltóság jelenlegi képviselője Eduard James Herbert, Powis gróf (szül. 1818 nov. 5.).

Forrás: Pallas Nagylexikon