Coccejus

(Koch) János, német protestáns teologus, szül. Brémában 1603 aug. 9., megh. Lejdában 1669 nov. 5. Tanult szülővárosában, Haburgban és 1626-tól Franekerában. 1630. brémai 1636. franekerai, 1650. lejdai teol. tanár lett. Megalapítója a róla nevezett teologiai iránynak, a coccejanizmusnak, a másként ugynevezett federális vagy tipika teologiának, melynek legjellemzőbb vonását a protestantizmus alapelvének felujítása képezte, mely szerint ugyanis a keresztény hitnek nemcsak tartalma, hanem alakja is, minden emberi tekintélytől függetlenül, kizárólag a bibliából veendő. A skolaszticizmus visszahatása és ellenállása oly nagy küzdelemnek vált okozójává, mely egy századon át - ha lankadt is néha - uj meg uj erővel tört ismét ki mindaddig, mig a változott korszellem tulhaladta ugy a coccepanizmus rendszerét, mint a vele szemben álló voetianizmust, mely nevét a Coccejus legkiválóbb ellenfelétől, az utrechti egyetem hires tanárától Voetiustól vette. Legnagyobb hatása a coccejanizmusnak a magyar reformátusoknál nyilvánult. Követői közül Szilágyi Tarpai András, Csengeri R. István, Dézsi Márton, Pataki István, Veresegyházi Tamás, Zilahi István, Enyedi István, Borosjenei Hegyesi István, Bátai (Il.) György, Csécsi (II.) János, Debreceni Ember Pál mindenek fölött Szatmárnémeti Sámuel; ellenfelei közül pedig Eszéki István, Martonfalvi György, Szatmárnémeti (I.) Mihály, Tofeus Mihály és Pósaházi János érdemelnek említést, kik irodalmi téren is mindnyájan jelét adták álláspontjuknak. Az 1673. évi radnóti zsinat éppen a coccejánusok ügyében tartatott s ellenök lett volna hivatása intézkedni, de végzései enyhék voltak ahhoz, hogy gátat vethessenek eszméik terjedése elé. V. ö. Zoványi Jenő, A coccejanizmus története, Budapest 1890.

Forrás: Pallas Nagylexikon