Coda

(ol., ejtsd: koda) a. m. fark; a szonettnek esetleges függeléke, farka, egy vagy több tercina (három soru versszak), mellyel a már tartalmilag és alakilag bevejezett szonettet olykor még megtoldják. Mivel az ilyen toldás az oly állandó és meghatározott formánál, minő a szonett, komikusan hat, amennyiben a már bezárt témát mintegy elkésve és idétlenül ujítja fel, azért a «farkas szonett» (sonetto colla coda) tréfás vagy gunyos költeményekben használatos. Szabálya, hogy a C. első sora csak félsor legyen, s a tulajdonképeni szonett utolsó sorára rímeljen, mintha az után sántikálna, a másik - egyébként teljes - két sor pedig egymással alkosson rímet. A C. főkép az olasz költészetben otthonos, ahol a szonett elterjedése után csakhamar divatba jött. Irodalmunkban semmi szerepe sem volt. - A zenében a C. szintén a tulajdonképeni dallam befejezte után következő rövidke záradék. mely az uralkodó dallam-elemre még egyszer visszatér.

Forrás: Pallas Nagylexikon