Cohors
(lat., többesszám cohortes), a rómaiaknál eredetileg az
egyes itáliai szövetséges államok által kiállítandó segélycsapatnak a neve; 10
ily C. képezett egy ala-t (szárny); ezeket a C.-kat saját tisztjeik vezényelték
s csakis az ala parancsnoksága volt rómaiakból összeállítva. Maga a római légi
30, két-két száazdból álló manipulusra volt tagozva s csak Marius (107. Kr. e.)
egyesített 3-3 manipulust egy harcászati egységgé, amelyet C.-nak neveztek.
Minthogy a C. 6 századból (centuria) állott, tehát a C.-ban 600 harcosnak
kellett volna lenni, de ily erejü C.-ok csak Marius alatt voltak; már Caesar
légiói többnyire csak 3000 főből alkottattak s következőleg egy C., mely mindig
a légi tizedrészét képezte, csak 300 harcosból képeztetett. A légiók C.-ain
kivül szerveztettek még - különböző célokra - önálló C.-ok is; ilyenek voltak a
cohortres vigilum, melyek mindegyike Róma egy-egy kerületében rendőri
szolgálatot teljesített, továbbá a császárok testőrséget képező cohortes
pretorie, végre a cohortes urbane, melyek a prefectus urbi rendelkezésére
álltak s helyőrségi szolgálatot teljesítettek. A kizárólag római polgárokból
összeállított C.-okat cohortes civium romanorum-nak, mig az idegen származásu
harcosokból szervezett C.-okat cohortes auxiliarie-nek nevezték; ha ez utóbbiak
önállóan alkalmaztattak s azokhoz néhány (6-10) szakasz (turma) lovasság is
csatoltatott, akkor C. au. equitate-nek neveztettek, mig ha lovasságuk nem
volt, a «peditum» jelzőt kapták.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|