Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Colbert... ----

Magyar Magyar Német Német
Colbert... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Colbert

(ejtsd: kolber), 1. János Baptiste, francia miniszter, szül. Reimsben 1619 aug. 29., megh. Párisban 1683 szept. 6. Módosabb kereskedőnek volt a fia; eleinte egy párisi bankházban szolgált, azután utazásokat tett és végre Le Tellier miniszter szolgálatába szegődött. Le Tellier C.-et Mazarinnek ajánlotta, aki vagyonának kezelésével bizta meg; 1654. pedig a királynő titkára lett. Mazarin bibornok halálos ágyán ügyes, munkaszerető s föltétlen megbizható kedveltjét XIV. Lajos kegyébe ajánlotta, ki C.-et 1669. a pénzügyek főellenőrévé, más szóval: pénzügyminiszterré tette. E hivatalban C. nehéz és nagy felelősséggel járó feladattal állott szemben. Mindenekelőtt egy pénzügyitanácsot alkotott, melynek azt szabta feladatául, hogy a bevételekről és kiadásokról előirányzatot dolgozzon ki. E költségvetést azután a király elé terjesztette és ennek alapján tette meg a szükséges intézkedéseket, hogy végcélját: az évi hiány eltüntetését és a pénzügyi egyensuly helyreállását elérje. Ezáltal némileg határt szabott a tulságos költekezésnek. Könyörtelen szigorral sujtotta a tolvaj hivatalnokokat, az adóbérlőket szemmel tartotta és méltányosabb adórendszerről gondoskodott. Egyrészt elengedte az 1656. év előtti adóhátralékokat és alább szállította a földadót, de másrészt leszállította a hivatalnokok és nyugdíjazottak számát. A megtakarított összegeket a király mulatságaira, építkezéseire, pompájára kellett fordítani. E kiadásokat a folytonos háboruk még szaporították és arra kényszerítették C.-et, hogy - meggyőződése ellenére - uj adósságokkal terhelje az államot. Az adót 84 millióról 116 millióra emelte, mely roppant teher különösen a pórosztályra nehezedett. Mint a merkantil rendszer hive, arra törekedett első sorban, hogy ez a két kereseti pálya virágozzék és e lendületet magas védvámok és a hazai ipar pénzbeli támogatásra által akarta elérni. Ut- meg csatornahálózatról gondoskodott; ő ásatta a languedoc-i csatornát. Az export-ipar felvirágoztatása érdekében Marseille-t meg Dünkirchent szabad kikötővé tette; biztosító társulatokat alapított; a keletindiai, nyugat-indiai és kanadai társulatnak megvetette alapját; Martinique-, Guadeloupe-, Santa-Lucián, Granadán meg Cayenne-ben gyarmatokat alapított és a gyarmatcikkek szállítását több társulatra bizta, melyek egymással és a külföldi cégekkel versenyre keltek. A San-Domingo szigetén fennálló kalózállamnak pedig véget vetett. Uj hadi kikötőket is teremtett: Rochefort, Brest, Toulon, Dünkirchen, Havre és más várakat ő alakította át elsőrangu várakká. Eleinte még külföldön vásárolta a hadi hajókat, de még megélte, hogy a világ legjobb hadi hajói francia hajógyárakban készültek. Husz év alatt 200-ra emelkedett a hadi hajók száma; a francia kereskedelmi hajóhadat pedig csak az angol és hollandi múlta fölül számban és fontosságban. A földmívelés ellenben a nagy adók, a termények kiviteli tilalma és a nemesi földesurak kapzsisága meg rabló gazdasága következtében sinylődött és a falusi nép annyira nyomorgott, hogy kétségbeesésből ismételten fellázadt, ami kegyetlen megtorlást vont maga után. A belügyi politika és az igazságszolgáltatás terén is vannak C.-nek érdemei. Uj polgári és büntető törvénykönyvet szerkesztett és rajta volt, hogy egyenlő törvény védjen polgárembert és nemest; a szabad vallásgyakorlatot biztosította; leszállította a kolostorok és ünnepnapok számát stb. E mellett a művészetek és tudományok iránt is érdeklődött. 1663. alapította a feliratok, 1666. a tudományos akadémiát s 1671. az építészeti főiskolát; ujjá szervezte a festészeti akadémiát és fiatal francia tehetségek számára festészeti iskolát alapított Rómában. Támogatott tudósokat, s megalapította a botanikus kertet és csillagvizsgáló intézetet Párisban. Cassini vezetése alatt fölmérette az ország területét, műkincseket gyüjtött, gyarapította a királyi könyvtárt s fényes középületeket emelt. Ő volt XIV. Lajosnak legbuzgóbb segédje és tanácsosa és ő alapította meg Franciaországban a korlátlan abszolutizmust. Lajos uralkodásának aránylag legjobb kora C. miniszterségének idejére esik (1661-1683). Sok érdeme és korlátlan munkaszeretete dacára agg korában sok búbánat érte C.-t. Nem nézhetvén az udvarnak esztelen pazarlását és fényüzését, néhányszor takarékosságra intette a királyt; mit azonban Lajos annyira zokon vett, hogy hű szolgáját elbocsátotta és az udvartól számüzte. Ennyi háladatlanság megtörte C. erejét, ki rövid idő alatt búbánatból súlyosan megbetegedett. Hasztalan epekedett a király látogatása után, az többé feléje sem nézett. C. temetésekor pedig a nép, mely ő benne látta a nagy adók és a nyomor okozóját, kövekkel hajigált a koporsó után, ugy hogy a szertartást katonai fedezet alatt kellett megtartani. C. tíz millió értékü vagyont hagyott maga után, melyet idősebb fia a marquis de Seignelay cimmel együtt örökölt. Érdekes a C. által sajátkezüleg irott: Mémoire pour son fils, sur ce qui"il doit observer pendant le voyage qu"il va faire á Rochefort. V. ö. Clément Lettres, instructions et mémoires de C. (Páris 1862-73, 7 köt.); pótkötet 1882; Guiffroy, Comptes des bâtiments du roi sous le regne de Louis XIV. (I. köt. Colbert, Páris 1881); Clément, Histoire de C. et de son administration (1874, 2 köt.); Neymarck: C. et son temps (1877, 2 köt.); Bourgeois, Louvois et C. (Revue Hist. 34 köt.); Gourdault, C., ministre de Louis XIV. (6. kiad. tours 1885); Dussieux, Étude biographique sur C. (Paris 1886); Merchier, Les conseillers du grand roi (1889); Cosnac, Mazarin et C. (1892, 2 kötet.). Magyarul földolgozta C. életét és működését Ballagi Aladár 1890. 2 köt.

2. C. János Baptiste, marquis de Seignelay, az előbbinek fia, szül. 1651., meghalt 1690 nov. 3. Mint a tengerészet minisztere mindent megtett a francia hajóhad felvirágoztatásának érdekében.

3. C. Károly, Groissy marquis, francia diplomata és külügyminiszter, szül. 1625., meghalt 1696 jul. 28., a hires C. öccse. Résztvett a nápolyi expedicióban (1654), azután Elzász intendánsa lett (1658), egy évvel később Lajos király a német rendi gyülésre küldötte követnek. 1660 óta Bécsben volt követ és a forrongásban levő magyar viszonyokba is belejátszott; 1668. megkötötte az aacheni békét és ugyanabban az évben Londonba ment követnek, hol II. Károlyt Keroualle Lujza francia származásu nő közreműködésével teljesen megnyerte a francia politikának. 1674. visszahivták; résztvett azután a nymwegeni békealkudozásokban, 1679. kinevezték miniszternek, mely állásban különösen a külügyi politikára befolyt. XIV. Lajos örökös háboruit azonban hasztalan ellenezte.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is