Coligny

(ejtsd: kollinyi), 1. Gáspár de Châtillon gróf, francia tengernagy s a hugenották feje, szül. Châtillon sur Loingben 1517 febr. 16. Meggyilkolták Párisban 1572 aug. 24. Régi, tekintélyes család ivadéka, C. tábornagynak fia volt. Husz éves korában került I. Ferenc király udvarába s itt barátkozott meg Guise Ferenccel s ezzel együtt háboruba kisérte a királyt (1543). Montmédy és Bains mellett, nemkülönben Felső-Olaszországban annyira kitünt, hogy Enghien gróf őt és d"Andelot testvérét a cerisolesi csatatéren lovaggá ütötte. Azután a Champagneban harcolt V. Károly ellen s résztvett Boulogne ostromában, II. Henrik 1552. a gyalogság fővezérévé tette. Ekkor megnősült s nejével, Laval Saroltával Tinteniac és Becherel birtokokat kapta a Bretagneban. Ugyancsak 1552-ben harcolt Lotaringiában is és Metz, Toul a Verdun püspökségeknek Franciaországhoz való csatolása körül nagy érdemei voltak. Ekkor a király tengernaggyá nevezte ki. A Renty mellett kivívott győzedelem (1554) még növelte hirnevét, de ellenségévé tette Guise herceget, aki a diadalt magának tulajdonította. II. Henrik halála után (1559) C., d"Andelot testvérével együtt a kálvinista hitre tért és egyuttal a vallásszabadságukban fenyegetett hugenották vezére lett; s ezzel megtörtént a végleges szakadás közte és a Guise-párt között. C. mindent megtett, hogy az udvart a hugenották irányában engedékenyebbé tegye s hogy a békét föntartsa; mind hiába: 1562. kitört a vallásháboru és a hugenották a dreuxi csatában vereséget szenvedtek. Egyik vezérök, Condé herceg, fogságba is esett; C. azonban megmentette a sereg romjait a biztos pusztulástól, sőt bevette velük Caent és Pount l"Év?quet. Az udvar erre békére hajolt, mely Condé közvetítése mellett 1563. Amboiseban meg is köttetett. C. ekkor legalább szinleg kibékült a Guisekkel. De a cselszövények és fondorlatok nem szüntek s Katalin királynő meg Alba herceg találkozása óvatosságra intette a hugenottákat. C. mindamellett merész vállalatra határozta el magát; 1567 szeptember 27. hirtelen támadást intézett Monceaux vára ellen, melyet az ott tartózkodó udvarral együtt hatalmába akart keríteni. Terve azonban meghiusult és csak ujabb vallásháborura szolgáltatott alkalmat. Miután condé Jarnac mellett elesett, (1569 márc. 13.), C. lett a hugenották fővezére s a legsúlyosabb körülmények között folytatta a háborut: a párisi parlament átokkal sujtotta, Poitierst hasztalan fogta ostrom alá, Montcontour mellett pedig vereséget szenvedett (1569 okt. 3.). De még sem esett kétségbe. Szerencsecsillaga Arnay le Duc mezején megint felcsillant, tönkre verte Cossé marsall hadát s kedvező békét kötött St.-Germainben (1570 aug. 8.). Erre az udvarhoz közelgett és rövid idő alatt szinte elbűvölte az ifju, beteges IX. Károlyt. C. felhasználta a kedvező fordulatot és arra birta a királyt, hogy a felkelt németalföldi protestánsoknak segélyt küldjön a spanyolok ellen. A döntő pillanatban azonban megérkezik az anyakirálynő, ki azonnal átlátván a helyzetet, hatalmának és befolyásának további biztosítása végett C. megöletését határozza el. A véletlen ugy hozta magával, hogy C., bizva a király kegyében, Párisba érkezik Navarrai Henriknek Valois Margittal való esküvőjére. Ekkor a Katalin és Guisek által bérelt orgyilkos (Maurevert) aug. 22. az utcán rálő Colignyre, kinek azonban csak karját érte a golyó. A király, mit sem sejtvén a dolgokról, személyesen kereste fel az admirálist, és biztosította, hogy a bűnösök nem kerülik ki büntetésüket. Erre Medici Katalin, tartván attól, hogy bűnrészessége kiderül, az összes hugenották megöletését határozta el. (L. Bertalanéj.). A mészárlás kezdetén Guise herceg bérenceivel C. lakásán termett, ki éppen a bibliában olvasgatott. A haramiák megtámadják, némi tusa után leszurják és végre félholtan az emeletről az utcára dobják, ahol lefejezik. C. kétségtelenül korának egyik legnagyobb férfia s kiváló hadvezére volt. Leányát, Lujzát, Orániai Vilmos herceg vette nőül (1583); fiok, Frigyes Henrik herceg, Németalföld helytartója lett. V. ö. De la Ponneraye, Vie de l"amiral C. (Páris 1830); Caraman-Chimay, Gasparin de C. d"apres ses contemporains (1873); Tessier, L"amiral C. (1872); Delaborde, Gaspard de C. (1880, 3 köt.). Coligny levelezését Bourquelot adta ki 1858. Marcks, G. v. C. (Stuttgart I. köt. 1893). Leányának levelezését kiadta Marchagay (1887).

2. C. Ferenc de C., sieur d"Andelot, az előbbinek öccse, szül. 1521 ápr., 18., megh. 1568 máj. 27. Győztesen harcolt II. Henrik háboruiban és 1555. a francia gyalogság főparancsnokává lett. St.-Quentin mellett (1557) bátyjával együtt fogságba került, de szerencsésen kiszabadult s a következő évben résztvett Calais és Guines ostromában. Németországi utjában megismerkedett a reformációval, melynek buzgó hive lett; visszatérése után azonban a király Melunba záratta. Egy év mulva kiszabadult s ezóta hitsorsosainak hatalmas támasza lőn. 1562 ápr. 2. meglepte és elfoglalta Orléanst, azután Hessenben toborzott 3300 lovas és 4000 gyalogos élén művelt csodákat (1562). Orléanst hősiesen védelmezte Guise herceg ellen, mignem az utóbbinak meggyilkolása véget vetett az ostromnak. A jarnaci csata után ujabb hadsereget szervezett Saintongeban, de ekközben a forróláz elragadta.

3. C. Odet, az u. n. chatilloni biboros, az előbbinek testvére, szül. 1515 jul. 10., megh. 1571 febr. 14. Egyházi pályára lépett s 1534. toulousei érsek, majd biboros, 1535. pedig ezenfelül még beauvaisi püspök is lett. De mivel a református hitre tért, állásaitól megfosztották s 1563 márc. 31. átokkal sujtották. Ekkor, az egyház áldása nélkül, házasságra lépett Hauteville Izabellával, pártot szervezett s St.-Denis mellett vitézül harcolt a hugenották soraiban. 1568. Angliába menekült s Erzsébet királynőtől segedelmet kért pártja számára. Emiatt a párisi parlament felségsértéssel vádolta, egyelőre tehát Angliában maradt, ahol utóbb a francia udvar titkos megbizásából azon fáradozott, hogy Erzsébet királynő kezét Anjou herceg számára megnyerje. Midőn 1571 elején Franciaországba készült visszatérni, szolgálja megmérgezte. A canterbury-i székesegyházban temették el.

Forrás: Pallas Nagylexikon