Combkonc
(femur), a hengeres csontok között a leghosszabb, tuloldali
társával egyenes álláskor konvergál; felső végdarabján van a gömbölyded fej
(caput), azután következik a ki- és oldalfelé haladó nyak (collum), ennek a
végén két nyujtvány: a tomporok (trochanteres), melyeket hátul a tomporközti
taréj (cirsta trochanterica) köt össze. A csont középdarabja vagy teste gyengén
előfelé görbült, háromoldalu s 3-élü, az élek közül a hátulsót érdes vonalnak
(linea aspera f.) nevezik. Az alsó végdarab a belső és külső oldalán egy-egy
erős bütyökkel (condylus in- et ext.) szünik meg, elválasztva egymástól a
bütyök közötti árok (fossa intercond.) által. A combcsont testében a
csontosodás már a 7. ébrényi hétben megindul; az alsó végdarab a születéskor
még porcos, de belsejében egy 3-6 cm. átm. lencseidomu csontosodó magot rejt,
amely törvényszéki orvostani tekintetben azért nevezetes, mert jelenlétéből a
magzat érettségére lehet következtetni.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|