Communicatio idiomatum

(lat.), az a beszédmód, melyben Jézusban az emberi dolgokat a Fiuistennek s az istenieket az ember Jézusnak tulajdonítjuk. A C.-nak használata a nestorianizmus idejében jele volt az igazhitüségnek. Ugyanis a C.-t csak az használhatja, aki vallja, mikép Jézusban az isteni és az emberi természet egy személyben egyesültek. Aki ellenben, mint a távtanító nestorius konstantinápolyi patriárka tevé, Krisztusban az istent és az embert mint két külön személyt szétválasztá, az az ember Krisztusról istenieket és viszont nem állíthatott.

Ezen nézetet a hitujítás korában, midőn az urvacsora tan felett katolikusok és protestánsok, még inkább a luteránusok és a helvét reformátorok között heves harcok folytak, felhasználták s továbbfejlesztették a lutheránus teologusok, főként Brenz délnémet teologus (l. o.), azon érvvel támogatván a lutheri urvacsorai tant, hogy mivel Krisztusban az isteni természet sajátságai - tehát a mindenütt jelenvalóság is - közöltetett az emberi természettel, ennélfogva ez is mindenütt jelenvaló és bár a kenyér és bor az urvacsorában megmarad kenyérnek és bornak, de azért azzal, vagy abban Krisztus teste és vére adatik.

Forrás: Pallas Nagylexikon