Como

1. tartomány É.-Olaszországban Tessin svájci kanton, Bergamo, Milano és Novara olasz tartományok közt, 2717 km² területtel, (1881) 515 000 lak. É-i részét a Lepontini, Réti-alpok ágai és a Brianzai-dombok takarják, amelyekben gyönyörü völgyek mint a Val Sassina, Val Intelvi stb. vannak; D-i része sik. Az Adda, Olana és Tresa a nagyobb folyói, a Lago Maggiore, a Lago di C., di Varese és di Lugano a tavai. Éghajlata enyhe és kellemes; földje termékeny buzában, gyümölcsökben, kenderben és igen jó szőllőkben, a magasabb helyeken pedig legelőkben Érceit nem bányásszák, de alabastromát, paláit és épületköveit messze elviszik. Szövőipara virágzik, különösen átmeneti kereskedelme élénk. Idegenek sokan látogatják. 3 járásra (circondario) oszlik; ezek: C., Lecco, Varese. - 2. Az ugyanily nevü tartomány fővárosa, 48 km.-nyire Milanotól, a C.-tó DNy-i ágának D-i végében, gőzhajó-állomás és püspöki székhely, (1891) 35 000 lak., akik selyem-, bársonyszövéssel, kesztyükészítéssel, szappangyártással és kőfaragással foglalkoznak; sokan pedig nálunk, Ausztriában, Németországban és Svájcban tükrökkel, képecskékkel, optikai üvegekkel házaló kereskedést űznek. A comoiak e vándorló kedve már a rómaiak idejében és a középkorban is megvolt; ekkor kőműveseik magistri comacenses nevet viseltek. A várost tornyokkal ékesített falak veszik körül; utcái szélesek és szabályosak. 13 temploma közül, amelyeket mind szép képek ékesítenek, a legkiválóbb a márvánnyal takart székesegyház; e gót izlésü templomot 1396. kezdték építeni, homlokzatával 1526., kupolájával pedig 1732. készültek el. Egyéb kiváló épületei a városháza, a régi erőd helyén épült szinháza, Vico külvárosában a Gallino-, a Jovius- és az Odescalchi-palota. A tó partján szép gyümölcsösök és ligetek vannak, amelyek közt számos a nyaraló; ezek közt a legérdekesebb a villa Pliniana, intermittáló forrással, amelyről már Plinius is megemlékezik. A Piazza Vittoriát Garibaldinak, kikötőjének környékét pedig Voltának Marchesi által készített szobra ékesíti. C.-ben született Coelius költő, ifjabb Plinius, némelyek szerint idősebb Plinius is, Jovius történetirő, Volta, XIII. Kelemen és XI. Ince pápa. C. a rómaiak, a lombard királyok és német császárok idejében is fontos város volt. Fénykorát a XI. és XII. században élte és mint a ghibellin-párt feje, Milanonak volt versenytársa. 1127. földulták, de csakhamar ujra fölépült. 1335 után a Della Torrek, a Viscontiak és 1450. a Sforzák birtokába került és ezentul Milano sorsában osztozott. V. ö. Cantu, Storia della cittá e diocesi di C. 1829.

Forrás: Pallas Nagylexikon