Concha

(ejtsd: koncsa), 1 don José Gutierrez de la, havannai marquis, spanyol tábornok, szül. 1800. Először Amerikában, majd a karlista háboruban szolgált. 1843-46. mint a baszk tartományok főkapitánya elnyomta a santiagoi felkelést, mire a spanyol lovasság főparancnsokává nevezték ki. 1849. Kuba sziget főkapitányságát kapta, de mivel 1852. ezen állásától elmozdították, az ellenzékhez csatlakozott. 1853. a kormány számüzte Malorcába, ő azonban Franciaországba menekült, hol a francia kormány Bordeauxba internálta. Az 1854-ki forradalom hirére visszasietett Spanyolországba, s ismét megkapta a kubai főkapitányságot, melytől Narvaez fosztotta meg 1856. Ezóta tevékeny részt vett a szenátus tárgyalásaiban s mint szónok is magára vonta a figyelmet. 1862. párisi követté nevezték ki, de még ugyanazon évben visszalépett, mivel a minisztériumnak mexikói politikáját nem helyeselte. 1873. hadügyminiszter, 1864. a szenátus elnöke lett. Az 1868. szeptemberi forradalom kitörése után Izabella királynő reá bizta sorsát, de miniszterelnökké való kinevezése már fel nem tartóztathatta a köztársaság diadalát. C. azután az alfonzistákhoz csatlakozott és 1875. egy ideig kubai főkapitány volt.

2. C. don Manuel Gutierrez de la, dueroi marquis, spanyol tábornok, az előbbinek öccse, szül. Cordovában, Argentiniában 1808 ápr. 25., elesett 1874 jun 27. A spanyol polgárháboruban a Krisztinapárti hadseregben szolgált s több ütközetben tüntette ki merészségét. Mint a moderados párt egyik főembere, közreműködött Espartero megbuktatásában és ezután Valencia és Murcia parancsnokává nevezték ki; ez állásban az Espartero mellett felkelt Saragossát hódolatra kényszerítette és megszállotta Barcelonát. Midőn 1847. Spanyolország és Portugália között viszály támadt, 6000 emberrel Portugáliába vonult, megszállotta Oportot s ügyes alkudozással, vérontás nélkül oldotta meg a portugál kérdést. Jutalmul Izabella királynő granddá nevezte ki és a dueroi marquis cimet adományozta neki. Az 1849-iki római expedicióban, melynek feladata volt a római forradalmat leverni, megszállotta ugyan Terracinát, de semmi nevezetesebb eredményt nem tudott felmutatni. 1858. ő is aláirta azt a feliratot, melyben több tábornok szabadelvü kormányalakítását sürgette a királynőtől, amiért azután a Kanári szigetekre számüzték, honnan Franciaországba menekült. Midőn O"Donnel forradalma 1854. Narvaezt megbuktatta s Izabella kénytelenségből Esparterot tette meg miniszterelnökké: C. visszatért Spanyolországba s összes méltóságait visszakapta. 1868. Izabella pártján állott s elvállalta a főparancsnokságot Madridban, de a Bourbonok trónjának tarthatatlanságát belátva, megelégedett azzal, hogy a rendet fentartotta addig, mig a győzelmes forradalmi hadsereg bevonult. A karlista háboruban (1873) felmentette Bilbaot, 1874. pedig az északi hadseregnek lett főparancsnoka. Ez állásában támadást intézett Estellánál a karlisták megerősített tábora ellen, de három napi küzdelem után harcolva elesett.

Forrás: Pallas Nagylexikon