Conclamatio

(lat.) a. m. hangos kiáltás, különösen jajgatás valakinek halálán; azért conclamatum est: vége mindennek. - C. a rómaiaknál a táborozó csapatoknak a kivonulásra adott jel, mely kétféle volt, vagy a tábor összes kürtjeivel és trombitáival fújták a classicumot (gyülekeztető jelt), vagy ha azt akarták, hogy az ellenség a C.-t meg ne tudja, akkor Julius Caesar koráig veres katonaköpenyeget, később pedig veres zászlót akasztottak fel magas pózna tetejére, mely jelre a táborban levő összes csapatok lehetőleg zaj nélkül elindulásra készülődtek s azután a különben szokásos ad arma kiáltozás nélkül sorakoztak.

Forrás: Pallas Nagylexikon