Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Condé... ----

Magyar Magyar Német Német
Condé... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Condé

(ejtsd: kondé), régi híres nemzetség Hennegauban, melynek ősi fészke C. városa volt. C. Gottfried, aki 1200 körül élt és a C. nevezetü uradalomnak felét birta, a C. bárók ősapja. A tőle származott ág Jánossal halt ki 1391. Az u. n. C. uradalomnak másik fele, a fennemlített Gottfried idejében az Avesnes család birtokában volt. E birtokrészek Avesnes Mária, Blois grófnő utján, aki 1241. halt meg. Châtillon Hugo Saint-Pol grófra szállottak. Ennek egyik dédunokája, Janka, C. úrnője, 1335. I Bourbon Jakab, La Marche gróf (megh. 1361.) nejévé, és a Bourbon-ház ősanyjává lett. Másodszülött fia, Bourbon Lajos, Vendôme grófja, öröklé a Condé uradalmat s alapítója lett a Bourbon-ház C. nevü mellékágának. Dédunokája, Bourbon Lajos, hercegi címet vett föl.

1. C. Bourbon Lajos, C. herceg, Bourbon Károly, Vendôme hercegnek legifjabb fia és Antalnak, Navarra királyának öccse, született Vendômeban 1530 május 7., meghalt 1569 március 13. Részt vett a Boulogne ellen intézett hadjáratban, az angolok ellen (1549) küzdött Metz, Toul és Vedun mellett s hősiesen védelmezte metszet 1552. Ott volt a St.-Quentin mellett vívott csatában is (1556), valamint Calais és Didenhofen ostormánál (1559). A spanyol király ő neki fogadta esküvel a Château-Cambraiben kötött béke megtartását. A vallásháborukban, melyeket egyuttal a Bourbon- és a Guise-ház mérkőzésének tekinthetjük. Colignyvel együtt a hugenották élére állott. Miután része volt az amboisei összeesküvésben, Orléansban őt is elfogták (1560 okt. 30.) és halálra itélték, de II. Ferencnek váratlan halála következtében kegyelmet kapott. Erre azután színleg kibékült a Guisekkel s Pikardia kormányzója lett; de már 1562 ápr. 11. ismét a hugenották élére állott s Orléans, Rouen és más városok elfoglalásával kezdette meg a háboruskodást. Azonban Guise herceg Dreux mellett 1562 dec. 19. megverte és elfogta, úgy hogy szabadságát csak az Amboiseban (1563 március 19.) kötött béke alapján kapta vissza. Ezután, mint kir. hadvezér, Havre városát kezdte ostromolni, mely az angolok birtokában volt, azonban Medici Katalin kétszínü magatartása újabb ellenségeskedésbe sodorta az udvarral. Sikertelen kisérletet tett IX. Károly királynak Monceauxban való elfogatására (1567), Páris városnak bevételére, és a St.-Dénis mellett vívott csata után Chartresnak megostromlására, de nem érvén célt, 1568 márc. 10-én újabb békét kötött az udvarral. a következő évben a pártok megint fegyverben állottak egymással szemben. Az 1569 március 13-án Jarnac közelében vívott csatában, mely a Coligny és Condé vezérlete alatt álló hugenottákra szerencsétlenül ütött ki, a megsebesült Condé fogságba került. Az orvosok éppen sebeit kötötték be, midőn Montesquiou, a svájci gárda vezére, főbelőtte. C. első felesége Roye Eleonóra, Coligny egyik unokahuga volt (szül. 1535., megh. 1564 julius 23.). Nyolc gyermeket szült és férjét állandóan a hugenották ügyének védelmére bátorította. V. ö. Delaborde, Él. de Roye, princesse de C. (Páris, 1816.). C. második neje Franciska, Orléansi Ferenc és Rohan Jacobine leánya volt. Három fiut szült s 1601 jun. 11-én halt meg. V. ö. Mémoires de Louis de Bourbon, prince de C. (Straszburg 1589, három kötet; Páris 1743, hat kötet.)

2. C. Henrik, C. és Enghien hercege, az előbbinek legidősbbik fia, szül. La Ferté sous Jouar reban 1552 dec. 29., megh. St. Jean d"Angelyban 1588 márc. 5. Coligny és navarrai Henrik testvéröccsének oldala mellett harcolt 1570. Arnay le Duc mellett. A párisi vérmenyegző alkalmával ő is kénytelen volt megfogadni, hogy a katolikus vallásra tér és szavát októberben beváltotta. 1573. résztvett la Rochelle ostromában, mire azután Pikardia kormányzójává tették. Azonban IX. Károly halála után ismét áttért a kalvinizmusra, sereget gyüjtött Német- és Angolországban s oly szerencsésen vezette a hugenották ügyét, hogy az udvar 1576. a vallás szabad gyakorlását biztosította a hugenottáknak. De a háboru 1577. és rövid szünet után 1579. ismét s ujult erővel kitört. C. La Fere erősségét ugyan bevette, de nem sokára kénytelen volt a németalföldiekhez, Német- és Angolországhoz fordulni segélyért. Időközben a navarrai király is kibékült az udvarral és igy C. is kénytelen volt (1580) a fegyvert letenni 1585. szerencsétlen támadást intézett Angers ellen, mely okból Guernsey szigetére volt kénytelen menekülni. 1587. ismét megjelent a csatatéren és Coutras mellett (szept. 20.) nehéz lovasságával eldöntötte az ütközetet. E diadal után megkisérlette Angoumois-, Saintonge-, Aunis-, Poitou- és Anjou tartományokból független országot alapítani, miben azonban a halál megakadályozta. Második feleségét. De la Trémouille Saroltát, kit 1586. első nejének, Cleves Máriának halála után vett el, azzal gyanusították, hogy férjét megmérgezte, mivel Belcastel apróddal folytatott szerelmi viszonya miatt férje haragjától rettegett. A szerencsétlen hercegnő hét évig ült Rochefort börtönében, mig végre ártatlannak nyilvánították.

3. C. Henrik, C. és Enghien hercege, az előbbinek fia, szül. atyja halála után St. Jean d"Angelyben 1588 szept. 1., megh. Párisban 1646. dec. 26. Szerencsétlen anyjával hét éves koráig börtönben volt fogva, de midőn anyjának ártatlansága kiderült (1595), az udvarhoz jutott, mely trónöröklési jogát is elismerte. 1609 május 17. egybekelt Montmorency Sarolta Margittal; de nemsokára észrevette, hogy a király csak azért segítette elő e házasságot, mert ez elbájoló szépségü hercegnőbe szerelmes. C. tehát nejével együtt előbb Brüsszelbe, azután pedig Milánóba költözött s Párisba csak 1610 jul 16., IV. Henrik királynak meggyilkoltatása után tért vissza. Sógorának, Montmorency hercegnek elitéltetése után óriási birtokokat örökölt. 1635. a burgundi kormányzósághoz még a lotaringiai kormányzóságot is kapta. Ő vezette a Felső-Burgundia meghódítására kiküldött hadakat, de Dôle határvárosnak ostromával föl kellett hagynia, valamint Dijont is csak nagy nehezen tudta megvédeni Gallas császári tábornok csapatai ellen. 1638. a spanyol határon harcolt. XIII. Lajos halála után ő állott az államtanács élén. V. ö. Aumale herceg: Histoire des princes de C. 1530-1610 (2. kiadás, Páris 1885, négy köt.).

4. C. Lajos, Condé és Bourbon herceg, kit a történelem Nagy C.-nek nevez, a XVII. század egyik legnagyobb hadvezére volt. Szül Párisban 1621 szeptember 8-án, meghalt, Fontainebleauban 1686 dec. 11. Résztvett Arras ostromában (1640), vezérelte a francia hadsereget a németalföldi hadjáratban, megverte a spanyolokat Rocroi mellett (1643), betölt Flandriába és Hennegauba s elfoglalta Didenhofent; 1644-ben Elzászba vonult, azután Turenne segítségére sietett és Allersheim mellett, Nördlingen közelében, nagy áldozatok árán döntő ütközetet nyert 1645 augusztus 3-án a császári hadseregen. De mivelhogy maga is megsebesült, kénytelen volt Franciaországba visszatérni, 1646. ujabban Németalföldön harcolt a spanyolok ellen s elfoglalta Dünkirchent. Atyjának közbejött halálával a család fejévé és az orléansi herceg után Franciaország első emberévé lett. A következő években változó szerencsével harcolt Katalóniában s győzedelmesen Németalföldön, ahol Lens mellett 1648 aug. 20. fényes diadalt aratott. E közben kitört a Fronde-háboru, mely Franciaországba szólította vissza. C. eleintén az udvar és Mazarin pártját fogta s midőn az udvar Párist 1649 jan. 6. titkon elhagyta, a várost körülzárolta s nem nyugodott, mig a Fronde vezérei alá nem irták a rueli szerződést. E hirre az udvar visszatért a fővárosba, de a hatalomra féltékeny Mazarin és az udvar oly háládatlannak mutatkozott C.-vel szemben, hogy ez Mazarin ellen összeesküvést szőtt. Mazarin kapott az alkalmon és C.-t 1650 jan. 18. testvérével, Conti herceggel, és sógorával, Longueville herceggel fogságra vettette s Vincennesbe záratta. C. nővére ellenben, valamint ennek kegyence, Larochefoucauld herceg, szerencsésen megmenekült és Bouillon herceg támogatásával Bordeaux városát az udvar ellen fellázította. Maga Turenne is a hercegek pártját fogta, sőt a parlament, a Fronde s az orléansi herceg is követelték a hercegek szabadlábra való helyezését. Ekkor Mazarin belátta, hogy állása tarthatatlan és titkon Kölnbe menekült, mire C. foglalta el helyét Párisban. De az anyakirálynő és Retz biboros fondorlatai nemsokára távozásra birták, mire elkeseredésében Orléans herceggel és a spanyolokkal szövetkezve, hadsereg élén Németalföldről Franciaországba nyomult és Párist megszállotta, melyet azután 1652 jul. 2. Turenne ellen sikeresen megvédett; de miután a lakosság cserben hagyta, okt. 13. a fővárosból megint elvonult és spanyol szolgálatba lépett. Az udvar erre mint hazaárulót halálra itélte, vagyonától és méltóságaitól is megfosztotta. Azonban az 1659. béke értelmében kegyelmet nyert, visszatérhetett hazájába s birtokait és méltóságait is visszakapta. XIV. Lajos hadjárataiban ujra győzelemre vezérelte a francia sereget. 1668. elfoglalta Franche-Comtét s 1672. 30 ezer ember élén Hollandiába tört; jun. 4. bevette Wesel városát, jun. 12. pedig átkelt a Rajna folyón, mely alkalommal maga is megsebesült. 1674 augusztus 11-én fényes győzedelmet aratott a szövetséges spanyolok, osztrákok és hollandok fölött, 1675., Turenne halála után pedig a felső-rajnai hadsereg fővezérletével bizták meg. Itt Montecuccolival állott szemben, kit arra kényszerített, hogy az ostromlott Hagenau és Zabern városok alól elvonuljon. De mivelhogy köszvénye ez időtájt már nagyon bántotta, visszavonult chantilly-i birtokára, hol utolsó éveit töltötte. V. ö. Puget de la Serre, Les sieges, batailles etc. de prince de C. (1651); La Coste: Histoire de Louis de Bourbon du noni, prince de C. (Köln 1695); 3. kiad. Hága 1738); De la Brune, Turpin, Lemercier művei; Desormeaux: Histoire de Louis de Bourbon (Páris 1766-68, 4 kötet); Essai sur la vie du grand C. par Louis Joseph de Bourbon, son quatrieme descendant (London 1806); Roy: Hist. du grand C. (1862); Fitzpatrick: Great C. and period of the Fronde (2. kiadás, London 1874). L. végre Aumale hercegnek nagy művét: Histoire des princes de C.

5. C. Lajos Henrik, Bourbon és Enghien hercege, szül. 1692 aug. 18., megh. Chantillyben 1740 jan. 27. Résztvett az 1710. és 1711-ki hadjáratokban. XIV. Lajos halála után a kormánytanács elnöke, 1716. pedig a hadi tanács elnöke lett és az ifju király nevelését ellenőrizte. Egyuttal Franciaország pairje, a királyi ház főudvarmestere és Burgund kormányzója lett. Az orléansi hercegnek 1723 dec. 2-án bekövetkezett halála után miniszterelnök lett, de ez állásától tehetetlensége és restsége miatt már 1726. megfosztották.

6. C. Bourbon Lajos József, C. herceg, szül. 1736 aug. 9., meghalt Chantillyben 1818 máj. 13. Még csak négy éves volt, midőn Burgund kormányzójává kinevezték. Kitüntetéssel harcolt az 1757-iki hadjáratban s Friedberg közelében megverte a braunschweigi herceget (1762 aug. 30.). 1771-ben aláirta a királyhoz intézett memorandumot s tiltakozott a parlamentek reformjára vonatkozó 1770. decemberi rendelet ellen, amiért száműzték. Nemsokára azonban visszahívták s azóta tudós társaságot gyüjtvén maga köré, többnyire Chantillyben élt. A nagy forradalom kitörésekor (1789) elhagyta hazáját s hol Brüsszelben, hol Torinóban lakott; 1792. az emigránsokból hadsereget gyüjtött, és a szövetségesekhez csatlakozva, betört Franciaországba. Vitézül, de nagyobb eredmény nélkül harcolt Elzászban. A campoformiói békekötés után (1797) orosz szolgálatba lépett s 1799. Szuvarov alatt Svájcban harcolt a köztársaság ellen. Az 1800-ki hadjáratban osztrák zászló alatt harcolt, de a lunevillei béke csapatának föloszlatására kényszerítette, mire Angolországba vonult. A restauráció után (1814 máj. 4.) visszatért Párisba, ahol nagy kitüntetéssel fogadták. A második restauráció óta Chanmtillyben élt teljes visszavonultságban. Ő építette a bourbon-palotát, melyben jelenleg a képviselőház tartja üléseit. Megirta: az Essai sur la vie du grand C. cimü művet (London 1806). V. ö. Chamballand: Vie de Louis Joseph, duc de C. (Páris 1819-20, két köt.).

7. C. Lajos Henrik József, C. herceg, az előbbinek fia, született 1756 április 13-án, meghalt 1830 aug. 29. 1780. párbajt vívott Artois gróffal, a későbbi X. Károly királlyal, amiért Chantillybe internálták. Ugyanakkor elvált nejétől is, Luiza Mária Terézia orléansi hercegnőtől, akit a kolostorból szöktetett volt el s aki a szerencsétlen Enghien herceget (l. o.) szülte; C. résztvett 1782. Gibraltál ostromában és marsallá lett. Később az emigránsokkal harcolt kitüntetéssel hazája ellen. Azután Angolországba vonult, honnan csak 1814. tért vissza franciaországba. 1815. fölkelést igyekezett támasztani Vendéeben az Elbáról visszatért I. Napoleon ellen; azonban a nantesi kapituláció után kénytelen volt Spanyolországba menekülni. A második restauráció után megint hazájában termett s az időtől fogva többnyire Chantillyben élt. Utolsó éveit Clarke Zsófia nevü angol kalandornővel töltötte, aki előbb Dawes-nak, utóbb pedig Feucheres bárónak, C. hadsegédének volt neje. X. károly bukása után meghódolt Lajos Fülöp királynak. 1830 aug. 29. párisi palotájában, hálószobájának ablakán fölakasztva találták. C. óriási birtokai Aumale hercegre szállottak. Ez utóbbinak legidősebb fia, Lajos, ki 1845. született és 1866. halt meg, a C. herceg cimet is viselte. V. ö. Histoire complete et impartial du proces relatif á la mort et au testament du duc de Bourbon C. (Paris 1832). E herceggel kihalt a C. nemzetség. V. ö. Calvimont, Le dernier des C. (Páris 1832).

8. C. Lajos Antal Henrik, l. Enghien.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is