Confessor

(lat.) a. m. hitvalló, kitüntető nevök azoknak, kik Krisztust különösen az üldözések alatt bátran vallották (v. ö. Máté Evang. X. 32. v.) s így eleinte a martir és C. egészen egyértelmü volt; ámbár olyan esetekben, mikor a hitnek megvallása nem vonta maga után a kivégeztetést, csak a C. és nem egyszersmind martir elnevezés volt szokásban. Később az üldözések után a hitnek már nem a vértörvényszék előtt, hanem általában a tökéletes, a szent élet által történt megvallása szerezte meg a C. nevét és így a C.-k szemben a martirokkal azon férfi-szentek, kik nem ontották véröket Krisztusért.

Forrás: Pallas Nagylexikon