Consecratio

(lat.) a. m. fölszentelés; a szent miseáldozat azon leglényegesebb része, mikor a pap a Krisztus által meghatározott szavakkal a kenyeret és bort Krisztus testévé és vérévé változtatja, midőn tehát a pap Krisztus nevében mondja: Ez az én testem, ez az én vérem; továbá az az egyházi eljárás, mely által valamely személy vagy dolog egészen az isteni szolgálatra lesz felavatva; a pap, püspök, templom, kehely, harang. Az egyszerü megáldástól (benedictio) rendesen abban is különbözik, hogy szt. olajjal való meg- v. fölkenés jön alkalmazásba, ami a megáldásnál sohasem történik. A püspökök C.-jára vonatkozólag megjegyzendő, hogy a javadalomba való beiktatás, az installatio, mely a püspököknél inthronisatiónak neveztetik, csak a felszentelés után vagy azzal egyidejűleg történhetik. A püspöki jelleget, tehát a püspöki renddel járó egyházmüködésre való képességet csak a C. adja meg. A C. joga a pápát illeti, ki azonban azt nem személyesen, hanem erre a célra megbizott püspök által gyakorolja, vagy a felszentelő püspököt a felszentelendőnek választására hagyja. Az apátoknak a felszentelésekhez hasonló felavatása benedictio-nak neveztetik és ez lehet ad mitram vagy ad biretum, a szerint amint püspöki jelvényekkel élhetnek v. nem.

Forrás: Pallas Nagylexikon