Consecratio
(lat.) a. m. fölszentelés; a szent miseáldozat azon
leglényegesebb része, mikor a pap a Krisztus által meghatározott szavakkal a
kenyeret és bort Krisztus testévé és vérévé változtatja, midőn tehát a pap
Krisztus nevében mondja: Ez az én testem, ez az én vérem; továbá az az egyházi
eljárás, mely által valamely személy vagy dolog egészen az isteni szolgálatra
lesz felavatva; a pap, püspök, templom, kehely, harang. Az egyszerü megáldástól
(benedictio) rendesen abban is különbözik, hogy szt. olajjal való meg- v.
fölkenés jön alkalmazásba, ami a megáldásnál sohasem történik. A püspökök
C.-jára vonatkozólag megjegyzendő, hogy a javadalomba való beiktatás, az
installatio, mely a püspököknél inthronisatiónak neveztetik, csak a
felszentelés után vagy azzal egyidejűleg történhetik. A püspöki jelleget, tehát
a püspöki renddel járó egyházmüködésre való képességet csak a C. adja meg. A C.
joga a pápát illeti, ki azonban azt nem személyesen, hanem erre a célra
megbizott püspök által gyakorolja, vagy a felszentelő püspököt a
felszentelendőnek választására hagyja. Az apátoknak a felszentelésekhez hasonló
felavatása benedictio-nak neveztetik és ez lehet ad mitram vagy ad biretum, a
szerint amint püspöki jelvényekkel élhetnek v. nem.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|