Consensus

(lat.) a. m. egyezség, megállapodás; különösen hittani vitás kérdések felett részint egy ugyanazon felekezet tagjai, részint több rokonfelekezet között; azután igy nevezik az egyezség pontjait magába foglaló iratot vagy okmányt. Ily egyezség volt a reform. Egyházban a zürichi 1859. (C. tigurins), mely által az urvacsorai tanra vonatkozólag Kálvin által szerkesztett s bullinger által helyeselt 26 hitcikk alapján a Zwingli irányu zürichiek és a kálvinista eűgenfiek egyesültek, mely azonban kiválóbb tekintélyt soha sem nyert. Ilyen volt a C. Genevensis 1552. az eleve elrendelési tanra nézve; ilyen a C. Helveticus, melyet Heidegger zürichi és Turretin Fer. Genfi tanárok szerkesztettek, főként Amyrault ellen a feltétlen eleveelrendelési tan védelmére s melyet 1675 és 1676. a helvét reformátusok nagyobb része hitszabályzónak elismert, de mely a XVIII. század elején, a brandenburgi vár. Fejedelemségben és Angliában, sőt Svájc egy részében keletkezett ellenzésre való tekintetből régi tekintélyét elvesztette. A luther-egyházban nevezetesebb a C. Dresdensis 1571., mely a szász választófejedelemségben volt evangelikus lelkészek hitvallását képezte a kriptokálvinista küzdelmek lezajlása után s a Formula concordae befolyása előtt. A C. repetitus fidei ver Lugheranze 1655. a Calixtus által okozott szinkretista versengések alkalmával az ortodox luther. teologusok készítették s hitszabályozó tekintélyre akarták emelni, de sikertelenül. Egyik legnevezetesebb a C. sendomiriensis, melyet 1570. A lengyelországi lutheránusok, kálvinisták és cseh-morva atyafiak kötöttek egymás között. C. gentium, a népek közmegegyezése; C. matrimonialis, beleegyezés a házasságba.

Forrás: Pallas Nagylexikon