Consensus regius

(lat.), királyi jóváhagyás. Hazai jogunkban nagy jelentőséggel birt, adományrendszerrel függgött össze s jelenti a nemesi adományi jószágok magánszemélyek között, akár élők között, akár halál esetére történt áruházásának királyi megerősítését. Célja az volt, hogy akire a jószág átruháztatott, annak adományosává azaz adományi tulajdonosává gyökeres joggal legyen. A C. szükségének alapja az általános jogelv, mely szerint senki több jogot nem ruházhat át másra, mint amennyivel maga bír: Nemo plus juris in alterum transferre potest, quam ipse habet. Az adományos vagyis az, aki nemesi jószágot adománykép kapott, az adományozott jószágnak tulajdonosává lett ugyan, de csak addig, míg az adománylevélben foglalt utódai ki nem halnak, miket ezeknek kihaltával magszakadás (defectus seminis) történt, az adományozott jószág a koronára háramlott, habár időközben tulajdona másokra volt is áruházva. Aki tehát adományi birtokot annak aktuális tulajdonosától szerzett, p. ily birtokot vett, az jogot szerzett ugyan az átruházó és annak jogutódai ellen, de C. nélkül nem szerzett jogot a korona ellen, amiért ha annak családjában, akitől a birtokot megszerezte, magszakadás esete állott be, a birtokot a koronának visszaadni tatozott. A C. tehát arra szolgált, hogy az uj szerző ez ellen az eshetőség ellen biztosíttassék az által, hogy a korona a tulajdonátruházást jóváhagyja akként, hogy az uj tulajdonos a jószágot önálló adományi joggal birja az előbbi adományos utódainak kihalása esetében is. Gyakorlati jelentősége tehát a C.-nak csak abban az esetben volt, ha az előbbi adományos családjában magszakadás történt, de viszont hatása az is volt, hogy ha annak családjában, aki a birokot megszerezte, magszakadás történt, a birtok a koronára szállott, habár az átruházó családja még életben volt. Ezt a hazai jogban akként fejeztk ki: eventualis necessitas, praesens effectus.

Forrás: Pallas Nagylexikon