Constant de Rebecque
(ejtsd: ko?szta?t d"röbek) Henrik Benjamin, hirneves francia
politikai iró, szül. Lausanneban 1767 okt. 23., ahová ősei a nantesi rendelet
fölfüggesztése után költöztek volt. Megh. 1830 dec. 8. C. jogot végzett és
azután a braunschweigi udvar szolgálatába lépett, de a forradalom kitörésekor
Párisba sietett. Az ötszázak tanácsa előtt férfias bátorsággal védte
számkivetett hugenotta földijeinek ügyét. 1799. Brumaire 18. után a tribunátus
tagjaivá lett s mint ilyen a képviseleti rendszer és a polgári szabadság
mellett foglalt állást. Beszédeivel és irataival az első konzul haragját magára
vonta, amiért 1802. a tirbunátusból kilépni és Párist is kerülni volt kénytelen.
Ekkor több országot beutazott Staël asszony kiséretében, azután Göttingában élt
tudományos céloknak, míg végre 1814. a svéd trónörökös kiséretében Párisba tért
vissza. A Journal des Débatsban a Bourbonok pártját fogta, de azért mégis
elfogadta az államtanácsosi hivatalt a visszatért császártól (1815), kinek
ügyét tollával is előmozdította. Emiatt a Bourbonok második visszatérése elől
Brüsszelbe távozott, de 1816. visszatérhetett Párisba. 1819., valamint 1824. is
a képviselőházba választották, ahol keményen kikelt a reakció ellen; ugyanezen
szellemben szerkesztette Minerva c. lapját. A juliusi forradalom után pedig az
orléansi hercegnek alkotmányos királlyá való megválasztása érdekében
fáradozott, erre azután az államtanács elnökévé nevezték ki. Művei közül
megemlítendők: Cours de politique constitutionnelle (Pár. 1817-1820, 4 köt.; 2
kiad. 1872. Laboulay-től); Mélanges de littérature et de politique (1829). A
kamarában mondott beszédei: Discours á la Chambre des députés 1833. c. a
jelentek meg 3 kötetben. Legnagyobb műve: De la réligion considérée dans sa
source, ses formes et ses développements (1824-30, 5 köt.) c. alatt jelent meg;
ennek magyarázatául és kiegészítéséül irta a Du polythélisme romain, considéré
dans ses rapports avec la philosophie grecque et la réligion chrétienne (1833,
2 köt.) cimü munkáját, melynek befejezésében azonban a halál megakadályozta.
Egyéb munkái: Mémoires sur les cent jours (1822, 2 kiad. 1829); Adolphe, regény
(1816, legujabb kiadás 1879); átdolgozta Schiller Wallenstein-ját a francia
színpad számára, és kiadta Filangierei műveit (1822) öt kötetben. Levelezését
1844. tették közzé, politikai iratait pedig: Oeuvres politiques cím alatt 1875.
adták ki. Madame Récamierhez irott levelei 1881. jelentek meg; Madame de Staël asszonnyal
folytatott levelezését pedig Strodtmann adta ki németül (Berlin 1877). Magyarul
megjelentek: A politikai ellenhatások. Ford. Halimbai (Perlaky) Sándor (Pest
1845). Az alkotmányos politika tana. Ford. Perlaky Sándor (Pest 1862).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|