Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Constantinu... ----

Magyar Magyar Német Német
Constantinu... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Constantinus

1. Flavius Valerius Aurelius Claudius, a Nagy, szül. Maissusban (Nis), Felső-Moesiában Kr. u. 282 febr. 28. Apja Constantinus 292. kineveztetvén a Nyugatra caesarrá, C. mint túsz Keleten maradt, hol Diocleaianus és Galerius alatt hadi szolgálatot teljesített. Diocletianus lemondása után (305) a caesari cimet kellett volna megkapnia, de Galerius féltékenységből mellőzte. Látva, hogy ez továbbra is környezetében akarja tartani, megszökött Nikomediából apjához Britanniába s részt vett a piktek ellen viselt hadjáratban. Midőn atyja ennek folyamán megbetegedett, fiát jelölte ki utódjának. Halála után (306) a hadsereg tényleg imperatornak és augusztusnak üdvözölte. Galerius azonban csak caesarnak ismerte el. A Nyugat augustusi cimére Maxentius és Maximianus emeltek igényt. Egyelőre a frankok és alamannok ellen viselt szerencsével háborut. A Galerius és az öreg Maximianus között kitört háboruskodást csak figyelemmel kisérte, pedig veje volt. A rokoni köteléket oly kevéssé vette tekintetbe, hogy a Rómából hozzá menekült Maximianust, mivel ellene lázadást szitott, 310. megölette. Időközben Galerius is meghalt. Megmaradt vetélytársai közül először Maxentiusszal, Maximinausnak egész Itáliában gyülölt fiával végzett. Első izben észak Italiában verte meg, mely alkalommal a lubarum a kereszttel s Krisztus monogrammjával az égből a földre hullott volna s hozta a győzelmet. Másodszor a milviusi hidnál Róma szomszédságában győzött. Ezen ütközetben (312) Maxentius a Tiberisbe fult. Miután Maximinus 312. Adrianopolisnál Liciniustól legyőzetett s menekülés közben halálát lelte, csak C. és Licinius voltak a csaszárok. Jóllehet Licinius elvette volt C. nővérét, Constantiát, a küzdelem kettejök között már 314-ben kitört. C. legyőzte sógorát előbb Cibalisnál (Pannoniában), majd Mardánál (Tráciában) s békére kényszerítette, amelynek következtében Licinius csak Trácia, Ázsia, és Egyiptom birtokában maradt. 323. ujra kitört a háboru. Ebben C. Adrianopolisnál győzött, fia Crispus pedig a hajóhaddal Chalcedonnál. Licinius fiát; 327-ben pedig nejét Faustát állítólagos házasságtörése miatt, de anélkül, hogy a vád alaposságát megvizsgálták volna. Talán lelkiismeretének furdalásai vezették a kereszténységhez, mely bűnbocsánatot igért. C. ugyancsak a halálos ágyán vette fel a kereszténységet, győzelmei már életében a kereszténység győzelmét is jelentették. 313-ban milanói ediktumával biztosította a keresztények szabad vallásgyakorlatát, 324. pedig a kereszténységet államvallássá emelte s elismerte a keresztény hierarkiát. A hálás keresztények dicséretekkel halmozták el s még egyházi dolgokban is elismerték fensőbbségét. A niceai zsinatnak 325. C. volt az elnöke. Ami a birodalom kormányzását illeti, e tekintetben C. Diocletianus nyomdokain haladt. Az abszolút monarkiát, melynek alapköveit Diocletianus rakta le, C. befejezte. Rómában, hol a köztársasági emlékek és formák fentartották magukat, nem érezvén jól magát, uj székhelyet alapított magának bizancban, mely azontul Konstantinopolis nevet viselt. 324-ban fogott ujjáépítéséhez s már 330-ban fölavathatta. A négy rész élére, melyekre még diocletianus osztotta a birodalmat, négy helytartót állított, ki az igazságszolgáltatást látták el s a pénzügyeket kezelték. A katonai igazgatást egészen elválasztotta a polgáritól. A régi provinciák számát 116-ra emelte, több provincia együtt egy diocézist képezvén, amelyek száma 13-ra rugott. Valamint a birodalmi, ugy az udvari hivatalnoki kart ujjászervezte, minden egyes tisztviselőnek pontosan meg volt állapítva az ügyköre s rangfokozata, melynek figyelmen kívűl hagyását szigoruan megbüntette. Hogy a különbségek annál szembeszökőbbek legyenek, a cimzések hosszu skáláját léptette életbe. Mindezen intézkedései természetesen pénzbe kerültek, amelyet C. uj adók, mint a fej- s kereseti adó behozatalával teremtett elő. A hadügy terén főleg az az ujítása érdemel figyelmet, hogy a hadsereget két részre osztotta, melyeknek egyike a háborukban harcolt, a másik a belbékét tartotta fen. Életének utolsó éveiben azzal a tervvel foglalkozott, hogy a birodalomnak a persák által elszakított részeit visszahódítja, de nem vihette véghez halála miatt, mely 337 máj. 22-én Nikomediában következett be. Előzetesen a birodalmat három fia, Constantinus, Nagy Constantinus és Constans között felosztotta. V. ö. Burckhardt, Die Zeit konstantins d. Gr. (2. kiad., Lipcse 1880).

2. C. II. Constantinus, Nagy Constantinus fia, szül. 316., apja már a következő évben megtette caesarnak. Örökségül Gallia, Birtannia, Hispania és Mauretania szállt reá. Másik két testvérével viszályba keveredett s Constans 340. Aquileiánál legyőzte s megölette.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is