Constitutum

(lat.) a. m. egyezmény; szerződés. C. debiti a római jogban a prétori ediktum által perelhetőséget nyert oly egyezmény, melynek értelmében valaki már fennálló vagy még csak keletkezendő adósság megfizetését igéri. Ha az ígéret az igérőnek saját tartozására vonatkozik, c. debiti proprii-, ellenkező esetben C. debiti alieninek nevezik. Ez utóbbi nem más mint kezesség. C. possessorium a képviselő általi birtokszerzésnek különös neme, midőn t. i. az eddigi birtokos kinyilatkoztatja, hogy az általa eddig saját nevében birt dolgot ezentúl a másiknak - birtokszerzőnek - nevébe akarja birni. Ennek ellentéte a traditio brevi manu, rövid utoni átadás, vagyis az az eset, amidőn az, aki eddig a dolgot másnak nevében birta, ezentúl saját nevében birja. Az előbbinek leggyakoribb esete: valaki eladja a birtokát, s mint haszonbérlő benmarad a birtokban. A másiknak leggyakoribb esete: a haszonbérlő megveszi a birtokot.

Forrás: Pallas Nagylexikon