Contradictio

(lat.) a. m. ellenmondás, a közönséges életben egy állítás s tagadás, melyek kölcsönösen lerontják egymást; a logikában C. lehet egy itéletben, ha az alany s az állítmány nem fér meg egymással, p. a kör négyszögletes, ami ha ilykép fejezzük ki: a négyszögletes kör, contradictio in adjecto-nak neveztetik; a jelző olyat állít a jelzettről, ami ennek mivoltával ellenkezik. Nyilvánvaló, hogy ily ellentmondás a legfőbb képtelenség s azért némelyek a C. törvényét teszik a logika főtörvényévé: azon egy dolog azon egy időben nem lehet létező is, nem létező is. Logikaibb kifejezése ennek az elvnek: azon egy alanynak nem lehet két ellentmondó tulajdonítmánya. C. lehet két ítélet közt is, ha az egyik valamit egyetemesen állít v. tagad, amit a másik részlegesen tagad v. állít. A néger alacsonyabban álló faj, mint a kaukázi; némely néger minden tekintetben vetekedhetik a kaukázusi emberrel - két ellentmondó ítélet, melyek közül az, amely igaz, lerontja a másikat.

Forrás: Pallas Nagylexikon