Contre-fort

(franc., ejtsd: kontr-for) a. m. támasztó pillér; a falnak helyenkénti erősbítése ott, ahol az nagyobb terhet visz, vagy - mint különösen boltozatoknál - oldalnyomásnak van kitéve. Ez utóbbi oknál fogva a román, de legfőképen a csucsives stilus alkalmazza a C.-okat, hogy nyilvános épületeinek rendkivül magas és fölül átboltozott oldalfalaiban a boltozatok nyomását ellensulyozza. A C.-ok a X. században még csak gömbölyü, hengeralaku kifalazások; majd négyszögletüek lesznek, fölül rézsutosan lecsapva és alapjuk felé többszörös ponkolással erősbítve.

Végre a csúcsives stilus azokat támasztó ívekkel kombinálja, gazdagon diszíti, amint ezt p. a párisi Notre-Dame (épült 1160-1220) középhajóját támasztó C.-jainál, mint azoknak egyik legtökéletesebb kiképzésénél, csodálhatjuk. A C.-okat legtöbbnyire a falazat külső részén alkalmazták, ritkán belül.

Forrás: Pallas Nagylexikon