Copf

(eszt.) a német Zopf-ból eredt és valami ósdit s elavultat, nagyképüt és unalmast jelent. A C. eredetileg hajfonatot jelentett, amint a középkori nők azt viselni szerették, később, a XVIII. század elején, a porosz katonai viseletbe vétetett át, míg a francia forradalom ennek a furcsa szokásnak véget vetett. A C.-stilus ugyanazon korbeli irodalmi és művészeti termékeknél mutatkozik és rokonértelmü a paróka-, a barok- (l. o.) stilussal. A C. vagy paróka-stilus a játszi, cicomás, kicsinyes rokokostilusra, a XIV. és XV. Lajos stilusára következett és bizonyos fenségest és komolyságot szenvelgett a könnyüvérü, ledérkedő rokokóval szemben. A német irodalomban leginkább Gottschedet és a sziléziai iskolát lehet a C.-stilus legjelentékenyebbjeinek tekinteni, kik ellen Lessing és utódai a klasszicitás ujraélesztésével és nemzeti motivumok teremtésével a legélénkebben reagáltak. Franciaországban Voltaire törte meg ugy a rokoko-, mint a parókaizlést. Minálunk Bessenyei-korszak tulajdonkép a C.-hoz tartozik, felváltotta a modern kor, mely Kazinczyval kezdődik.

Forrás: Pallas Nagylexikon