Cordatus

Konrád, a magyarországi reformáció történetéből ismert protestáns lelkész, szül. Weisskirchenben, Morvaországban, mely akkor Németországnak képezte kiegészítő részét, 1475 vagy 1476., megh. Stendalban 1546 február 18. és ápril 7. között. Bécsben tanult, hol 1505. pappá szentelték. Innen Ferrarba ment, hol licenciátus lett. Rómában is járt. Azután Magyarországba került, hol 1510. 200 arany fizetéssel díjazott állomást nyert. A reformációnak Magyarországon a legelső terjesztői közé tartozott, s ebben az időben körmöci pap volt, 1523. Mária királyné udvari papja lett. 1524. tavaszán Wittenbergába utazott, ahol be is iratkozott az egyetem anyakönyvébe, de nagyon kevés időt töltött ott s visszajött Budára. 1524. Felső-Magyarországba ment, ahol azután - főleg Körmöcön, Besztercebányán és Zólyomban - ő és Kreisling János, a budai György-templom plébánosa a reformáció szellemében prédikálgattak. A besztercebányai plébános följelentésére azonban Szalkai primás már 1525. tavaszán börtönbe záratta őket s csak 1526. elején szabadultak ki. C. ekkor elhagyta Magyarországot s Wittenbergába ment, honnan Melanchthon még az év közepén Nürnbergbe küldötte gimn. tanárnak. Ugyanez év őszén Liegnitzbe hivatott az abban a tájban alapított akadémiához, de már 1527. ápr. Magyarországba tért vissza, hol azonban nem kapott állást. 1529. tavaszán zwickaui második lelkész lett. Ekkor irta ilyen címü művét: Ursach warum Ungarn verstöret ist und jetzt Österreich bekrieget wird. 1539. Teol. Doktorrá lett s e körül hivta meg Luther a reformációnak Brandenburgban való terjesztéséhez segédeül. Később stendali szuperintendens lett. - V. ö. Götze L. által irt életrajzát a Jahresbericht des Altmärkischen Vereins für vaterländ. Geschichte 14., 1864. évi folyamatában.

Forrás: Pallas Nagylexikon