Coriolanus

Cn. Marcius, római patricius család fia, bátorságával már mint ifju kitünt, a volszk Corioli város elfoglalása ugyanis jórészt neki tulajdonítható s megszerezte számára a C. melléknevet, különben minden jutalmat visszautasított. A legbüszkébb patriciusok egyike lévén, a néppel szemben merevsége nem ismert tekintetet. A Kr. e. 491. Rómába fellépett éhinséget arra akarta felhasználni, hogy a néptől elvegye képviseletét, a tribunusokat. Ezek azonban a népgyülés előtt bevádolták s az elitélte. A bosszuvágy Róma ellenségeinek, a volszkusok táborába, Antiumba hajtotta, azzal a gondolattal, hogy ezek segélyével a plebejusokok megfenyíti. A volszkusok vezére, Attius Tullius szivesen fogadta s ketten Róma ellen vezették a volszk sereget. Utjokban könyörtelenül elpusztították a plebejusok birtokait, míg a patriciusokéi bántatlanul maradtak. A nép e miatt a patriciusokat azzal gyanusította, hogy C. szövetségesei s jóllehet a volszk sereg már Róma kapui előtt ütött tábort, vonakodott fegyvert fogni, ellenkezőleg minden áron békét akart. A nép elégületlensége annyira fokozódott, hogy a szenátus végre kénytelen volt C.-szal alkudozásba bocsátkozni. A szenátorok küldöttsége azonban épp ugy, mint a papoké eredménytelenül tért vissza, C. ugyanis a béke feltételéül azt tüzte ki, hogy Róma a volszkoktól elvett területeket visszaadja. Végre a római nők, élükön C. anyja Veturia és felesége Volumnia, mentek el a táborba. Az anya kérés megtörte a docas fiút, aki e szavakkal: Rómát megmentetted anyám, de elvesztetted fiadat, adta meg a jelt a visszavonulásra. Az egyik hir szerint Tullius felbujtogatására agyon verték, a másik tudósítás szerint számkivetésben ugyan, de igen magas kort ért meg.

Forrás: Pallas Nagylexikon