Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Corneille... ----

Magyar Magyar Német Német
Corneille... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Corneille

(ejtsd: kornej), 1. Péter, francia drámairó, szül. Rouenban 1606 jun. 6., megh. Párisban 1684 aug. 1. A jezsuitáknál tanult előbb jogot, és ügyvéd lett, de egy szerelmi kalandja felébresztette benne a költői tehetséget, s 1629. megírta Mélite cimü vigjátékát. Minthogy ez tetszést aratott, C. egymásután irta meg Clitrandre (1632); La revue (1633); La garlerie de palais (1634); La suivante (1634); La place royale (1635) vigjátékait. 1636. Irta Médée cimü első tragédiáját, mellyel szintén felülmulta drámairó kortársait. Ebben az időben ismerkedett meg a spanyol dramatikusokkal s ezek behatása alatt irta L"illusion comique (1636) vigjátékát s nehány hónappal később első mesterművét a Cid-et. Ez nagy hatást gyakorolt a közönségre, de sok irigyet is szerzett C.-nak. Richelieu 1638. számos akadémikussal egy igazságtalan kritikát irt ellene, társai is folytonosan bántották azért, hogy Guillen de Castronak Mocedades del Cid-jét felhasználta. C., hogy teremtő erejét bebizonyítsa, 1639-ben megirta Horace-ot, Richelieunek ajánlva azt, akivel időközben kibékült; ezután következtek: Cinna (1640), Polyeucte (1640), La menteur vigjáték (1642), melyet Joan Alarconnak Verdad sospechosa c. darabja után irt s a melyet az első jelentékenyebb francia vigjátéknak tartanak; La suite du menteur (1843; Lope de Vega Amar sin saber a quienje után); Rodogune (1644), mely szomourjáték nagy hatást tett s melyet C. a legjobb darabjának tartott; Théodore (1645; megbukott), Héraclius (1647). 1647. C. az akadémia tagja lett. További munkái: Don Sarube d"Aragon (1650); Androméde (1650), Nicoméde (1652), Pertharite (1653). Minthogy ezt rosszul fogadták, C. visszavonult a szinpadtól, de Floquet pénzügyminiszter rávette, hogy ujra darabokat irjon; ezután következtek: Oedipe (1659), La toison d"or (1662) Sertorius (1663), Sophonisbe (1664), Othon (1665), agésilas (1666), Attila (1667), Tite et Bérénice (1670), Pulchérie (1672) és Suréna (1674) 33-ik és utolsó munkája. 1684. C.-nak Rouenban emléket állítottak. Igen fontosak és formailag is jelentőségteljesek a munkáihoz való Préfaces és Examens, valamint De l"utilité ét des parties du poéme dramatique. De la tragédie, és Des trois unités c. értekezések. Melyekkel C. a francia szinészet elméletét állapította meg. Ezenkivül C. fordított is, irt szonetteket,, elégiákat, rondeaukat. Chansonokat stb., melyek a Granet által összeállított Oeuvres diverses de C.- c. gyüjteményben találhatók. Lefordította versekben Kempis Tamás Imitations-ját (Páris 1651). Jelenleg a C.-féle darabok már inkább csak irodalomtörténeti érdeküek. A franciák őt «nagy»-nak, «a tragédia atyjának» nevezik, sőt egy ideig általában egyik legnagyobb drámairónak tartották, de ez a felfogás az idők folyamában megváltozott, különösen Lessingnek a Hamburgische Dramaturgieban közölt boncolgatásai után. Magyarul megjelent: Cid. Szomoru játék. Melyet hajdan K. P. francia nyelven készített. Mostan pedig magyar versekbe foglalt gróf Teleki Ádám (Kolozsvárott 1773); Cid. Magyarítva Greguss Ágost által (Szarvas 1847); Cid. Kiadta és magyarra irta Alexander Bernát (Budaptest 1879); Cid. Ford. Radó Antal (Olcsó könyvtár).

Kiadások: Théâtre de P. C. et de Thomas C. (Rouen 1663-65, 2 köt., 1682, melyet C. maga javított); Théâtre de C. (Páris 1706. 4 kötet, C. Tamástól, C. fivérétől); Théâtre de C. (Voltaire kommentárjaival, Genova 1764, Páris 1817, 12 kötet); Oeuvres complétes de P. C. (Poarelle kommentárjaival, Páris 1824, 12 köt.); Les oeuvres complétes de P. C., Taschereautól (Páris 1857-62, 7 köt.). Legjobb a Marty-Laveaux-é (variánsokkal, jegyzetekkel, életrajzzal és lexikonnal, 1862-68, 12 kötet).

2. C. Tamás, franica drámairó, az előbbeni testvére, szül. Rouenban 1625 aug. 8., megh. Andelysben 1709 dec. 8. Kisebb költői tehetségü volt bátyjánál s irt drámai költeményeket, de nyelvészettel is foglalkozott. 1685. az akadémia tagja lett. Szám szerint 42 szindarabot irt, melyek közül leginkább tetszett Les engagements du hasard vigjáték (1647) és Timocrate szomorujáték (1656). Munkái összegyüjtve: Oeuvres dramatiques (Páris 1682; 1722, 5 köt.); Dictionnaire des arts et des scineces (Páris 1694); Dictionnaire universel géographique et historique (Páris 1708). Lefordította Ovidius Metamorfózisait is.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is