Cornelius Péter

Cornelius Péter, német zene- és versköltő, a nagy festőnek unokaöccse, szül. Mainzban 1824 de. 24., megh. u. o. 1874 okt. 26. Berlinben tanult, főleg Dehnnél; nagy filologiai készültségre tett szert, míg egészen a zenéhez fordulván, Liszt Ferenchez csatlakozott és Wagner Rikárdnak öntudatos követője lett. 1859-62-ig Bécsben élt, 1863 óta Münchenben a kir. Zeneiskolában tanárkodott. Művei: A bagdadi borbély, Cid és a töredékben maradt Gunlöd (operák), dalok s karénekek. Versei először Lieder cím alatt Pesten jelentek meg (Heckenast G.-nál, 1861); hagyatékából tetemesen bővítette Stern adolf (Lipcse 1890). C. sokat fordított németre barátjának, Lisztnek francia iratai közül. Pályáját Kretzschmar (Lipcse 1880) és Sandberger (u. o. 1887) irták meg külön kis könyvben.

Szerkesztette: Lapoda Multimédia