Corona

(lat.) a. m. koszoru, az ókori római hadsereg tagjainak adott érdemjel. Volt C. civica, aranyból készített tölgylevélkoszoru, melyet annak adtak, aki római polgár életét mentette meg; e koszorura ki is vésették az «ob civem servatum» (polgárnak megmentéseért) féle felirást; a kitüntetett e C.-t ünnepélyek alkalmával viselte, megjelenésekor a nép felkelt s az ilető a szenátorok mellett foglalt helyet. Aki elsőnek nyomult az ellenség táborába, az C. vallariát, aki az első volt ellenséges várfal megmászásakor, az a C. muralis-t, aki ellenséges hajót elfoglalók közül az első volt az ellenséges hajó fedélzetén, az C. navalis-t kapott. C. rostrata-t - több hajóorral diszített C.-t - csaki Varro kapott Pompjeustól sé Agrippa Augustus császártól. Az ellenségtől körülzárt római tábor v. város felmentőjének, a felmentett helyiségen nőtt fűből készített C. graminea obsidionalist adtak, amit a rómaiak a legnagyobb kitüntetésnek tekintettek, amit katonának adni lehetett. A győzedelmes hadjárat után triumfusra méltőnak nyilvánított vezér babérlevelekből kötött C. triumphalist viselt, míg az ovációra érdemesnek talált vezér C. ovalist tett a fejére. Az ókori rómaiak azt a céltáblát is C.-nak nevezték, amelyre az ijászok célba lőttek. - C. az építészetben a klasszikus tilusok koszoru párkányát jelenti. - C. l. még Korona; a Nap C.-ját l. Nap, a zenében l. Nyugvójel.

Forrás: Pallas Nagylexikon