Corpus juris civilis

(lat.). Igy nevezik a justinianusi joggyüjteményt Gothofredus Dzonisius óta, aki először alkalmazta. A cím általánosan és minden kiadásnál használtatik. A corpus juris egyes részeinek rendsora a különböző kiadásokban különböző. A nálunk leginkább használatban levő Kriegel-.féle kiadás (Kriegel Albert és Móric Ede, 11. Kiadás 1866. Lipcsében jelent meg) 3 kötetben 3 részből áll. Az I. kötet tartalmazza Justinian Institutiót és a Pandektákat v. Diegestákat, függelékül nehány szinoptikus táblázattal; a II. kötet a kódexet; a III. kötet novellákat s egyebeket, jelesül Justinianus 13. Ediktumát, Justinus Augustus (5) uj konstitucióit (novellae constitutiones); Tiberius Augustus (5) uj konstitucióit, a most nevezett három császárnak nehány (9) más konstitucióit; az 5. Novellának (de monarchis) és a 122. Novellának (de diversis ecclesiasticis capitibus) régi latin fordítását, az utóbbit töredékben; Leo Augustus császárnak (113) uj konstitucióit; a hűbéri két könyvet (Libri feudorum), mely a longobard hűbérjogszokásoknak gyüjteménye a XII. századból, s most is főforrása a német közönséges hűbérjognak, függelékkel (libri feudorum appendices) és Cujacius de feudis műve 5. Könyvének 14. Fejezetével; II. Frigyes császár és fia Henrik egyrészt és a lombardi szövetséges városok között másrészt kötött kostnici békét tartalmazó Acta de pace Constantiae.

Forrás: Pallas Nagylexikon