Correctionalisatio

(lat.). A büntetendő cselekmények hármas felosztásának - bűntett, vétség, kihágás - rendszerét követő törvényhozásokban a büntető birónak engedett az a jog, hogy rendkivüli enyhítő körülmények fenforgása esetén a bűntettnek büntetésétől vétségi büntetési nemre szállhat le, tehát p. a magyar btkv. Szerint börtön helyett fogházat; öt évet meghaladó államfogház heleyett rövidebb tartamu államfogházat alkalmazhat. Ahol a bűntettek fölött esküdtszék ítél, a C.-nak eljárási jelentősége is van, amennyiben már a vádtanács ha azt találja, hogy a vádlottat terhelő bűntett vétségi büntetéssel büntethető, a cselekményt correctionalizálhatja, s a vádlottat nem az esküdtszék, hanem a vétségekre illetékes rendes biróság elő utasítja. Ez a vádlottra nem mindig kedzevmény, mert megeshetik, hogy ugye akként áll, hogy a rendes birósáb őt igaz hogy csak vétségben, de mégis elítéli, holott az esküdtszék egészen felmentené. Amint hogy nyilt titkot képez, hogy az esküdtszék irány bizalmatlansággal viseltető vádtanácsok valahányszor attól tartanak, hogy az esküdtszék elé vitt ügy vádlott felmentésével végződhetik, ehez a szerhez folyamodnak, hogy a meggyőződésök szerint bűnös vádlottnak bár enyhébb megbüntetését biztosítsák. A vádtanácsnak adott C. jogát azért nem lehet helyeselni, mert beleütközik abba az elvbe, hogy természetes biráitól senki el nem vonható. Vitás kérdést képez, vajjon a correctionalizált bűntett bűntett marad-e, vagy pedig vétséggé minősítendő. Hazai joggyarkolatunk a kérdést helyesen, az utóbbi értelemben döntötte el; helyesen azért, mert a bűntett és a vétség között nincs «minőségi», hanem csak «mennyiségi» különbség, v. is a szulyosabb bűntettek bűntetteket, az enyhébb sulynak mértékét a büntetés képezi, az enyhe büntetéssel sujtott bűntett nem lehet sulyos bűntett, hanem csak enyhe bűntett vagyis vétség.

Forrás: Pallas Nagylexikon