(ejtsd: korredso), tkp. Allegri Antionio, olasz festő, szül.
Correggioban 1494 körül, megh. u. o. 1534. Első kiképeztetését szülővárosában
Bartolottitól és Allegri Lorenzótól, nagybátyjától nyerte, de legtöbbet tanult
Modenában Bianchinál, kinek halála után több városban, talán Mantovában is
megfordult. 1514. Ismét Correggióban van. Ekkor festette meg az ottani
minorita-kolostor számára a jelenleg a drezdai képtárban levő oltárképet, mely
a Madonnát négy szent közt a trónon ábrázolja. Már e festményén eredetiségének
sok jelét látjuk. Ebben az időben több kisebb képet, többnyire Madonnákat
festett még és valószinüleg freskó-festészettel is foglalkozott, de már 1518.
Parmában találjuk, hol a szt. Pál apácakolostor egyik termét diszítette mitoszi
freskóképekkel. E festményeken legsikerültebbek a kedves, pajkos gyermekalakok,
melyek már ugyancsak sejtetik a későbbi mestert. 1519. Visszatért Correggióba,
megnősült, de 1521. Ismét Parmába költözött és itt alkotta 1521 és 1530 közt
világhirü freskóit. Először is a St. Giovanni evangelista templom kupoláját és
a kórusnak fél kupoláját festette ki. A fél kupola freskója, melynek egy reésze
most a parmai könyvtárban van, Mária mennybemenetelét ábrázolja. Ebben az
időben kisebb freskókat festett a S. Annunziata-templomban és az u. n. Madonna
della Scalát, mely eredetileg a városnak egyik kapuja fölött van, most azonban
a pármai képtárban őrzik. 1526-30. A parmai dómnak nyolcszögü, magas, dobon
nyugvó kupoláját festette meg Mária mennybemenetelét, mely a kupola-festés
teljes kifejlesztését mutatja. E freskók mellett számos vallásos és mitoszi
tárgyu függőképet festett, így szt. Katalin menyegzőjét (Páris, Lourve), az u.
n. Zingarellát (Nápoly, muzeum), a Krisztust mint kertészt ábrázoló romantikus
kis képet (Madrid) és a Madonna della cwstá-t (London, nemzeti képtár). 1520
után teljesen kifejlik C. sajátossága: az ecsettel való hatalmas és még lágy
bánás és az árnyékos fény, mely festményeinek azt a büvös hatást kölcsönzi. E
korba tartozik a szoptató Madonna, melynek redetije Rómában Torlonia hercegnél,
több ismétlésének egyike a budapesti országos képtárban van (55), Krisztus az
olajfák helyén (London). Két oltárképe közül Parmában az egyik szt. Placidius
és szt. Flavius vérganuságát, a másik Krisztus siratását ábrázolja realisztikus,
amellett megregadó módon. Valódi elemében mutatja 5 nagy oltárképe e korból.
Ezek közül Drezdában van: Krisztus születése (Az éj), melyet 1530. Készített a
reggiói S. Prospero templom számára. Madonna szt. Sebestyénnel, melyet 1525.
Festett a modenai dóm egyik kápolnájában, az alakok szépségére és festői bájra
nézve talán még fölülmulja a «Éj»-t. Madonna szt. Györggyel C.-nál szokatlan
szigoru elrendezést és ünnepélyességet mutat, bár az e képen levő pajkos
angyalok teljesen a mesterre vallanak. - A parmai képtárban van a: Madonna
della Scodella, mely a szent családnak az egyiptomi menekülésen tartott
pihenőjét rendkivül bájosan ábrázolja. Legszebb vallásos tárgyu festménye a
szintén Pármában levő 1527-28. Festett Madonna szt. Jeromossal és Magdolnával
(A nappal). Kisebb vallásos tárgyu képei közül legszebb: Szt. Magdolna a
drezdai képtárban. Mitologiai festményeiben még jobban, jogosultabban lép
előtérbe C. bájos, naív érzékisége. Ide tartoznak: Jupiter és Antiope a
Lourvreban, Ámor iskolája a londoni nemzeti képcsarnokban, Ganymedes és Jupiter
és Ió a bécsi császári gyüjteményben, Danaé a Palazzo Borgheseban Rómában és
Léda aberlini muzeumban. C. az olasz festészet elsőrendü csillagai közé
tartozik, amellett teljesen önálló, rendkivül sajátos szellem, ki egy uj stilt
alkotott meg. Alakjainak érzéki bájával és szépségével, a merész mozdulatokkal
és rövidülésekkel eladdig ismeretlen pezsgő életet, a fényhatások hallatlan
kiahsználását egyesítette. Festményei egyes hibáik mellett is szinezésük
varázsával és a bennök lüktető élettel ellenállhatatlan hatást gyakorolnak.
Forrás: Pallas Nagylexikon