(ejtsd: kurbé), 1. Amadé Anatol Proszper, francia
tengernagy, szül. Abbevilleban 1827 jun. 26., megh. a Halász-szigetek mellett
1885 jun. 11. A párisi politechnikumban tanult, 1849. tengerésznek ment, 1856.
hadnagy, 1866. hajóskapitány, 1873. sorhajóskapitány és Uj-Kaledonia
kormányzója, 1880. ellen-admirális és 1884. vice-admirális lett. 1883. Tonking
főparancsolója volt, ő kényszerítette Anam királyát a békére és hathatósan
támogatta a Tonking elleni vállalatot, amelynek sikerében Sontay és Bacninh
meghódításával nagy része volt. 1885 márciusában hatalmába kerítette a
Halász-szigeteket, de nemsokára a láz elragadta. Holttestét 1885. a Panthéonba
hozták Párisba. Halála után megjelent irásai, melyekben a republikánus
politikát erősen megtámadta, nagy feltünést keletettek. V. ö. Ganneron ödön,
L"amiral C., d"aprés les papiers de la marine et de la famille (Páris 1885);
Gervais, L"amiral A. C. (u. o. 1885); De la Faye, Hist. de l"amiral C. (Páris
1891).
2. C. Gusztáv, francia festő, született Ornansban, Besancon
mellett 1819-ben, meghalt La tour de Peilzban 1877-ben Kezdetben a jogi pályára
készült, de utóbb teljesen a festészetre adta magát és főleg a spanyol mesterek
műveit tanulmányozta. Ifjukori művei, saját arcképe a párisi Louvreban és Ebéd
után Ornansban c. festménye (1849, lillei muzeum) még klasszikus hatást
tüntetnek föl, de azon két festményében, melyekkel 1851-ben föltünést keltett,
teljesen szakít úgy a klasszicizmussal, mint a romanticizmussal. A Kőtörőkben a
nyomoruságot és a súlyos munkát hatalmas vonásokkal állítja elénk, az Onransi
temetésben pedig a szomoru jelenetet teljes részvétlenséggel ábrázolja. C. még
tovább halad ezen az uton, a Visszatérés a lelkipásztori tanácskozásról, a
Flagny-i részeg parasztok (1855), a Fürdő nők, a Cirkuszi birkózók (1853), a
Hölgy a papagájjal (1866) és a Leányok a Szajna partján (1857) föltétlen
valószerüséggel ábrázolják az életet. Társadalmi téren is a legradikálisabb
irány hive, Zolához és Proudhonhoz csatlakozik, a császártól fölajánlott becsületrendet
büszke szókkal utasítja vissza és 1871-ben élénk részt vesz a párisi
Communeban. Mint a művészeti bizottság elnöke, lehordatta a Vendome-oszlopot,
miért is 1877. Pörbe került, és Svájcba volt kénytelen menekülni. V. ö. H.
d"Ideville, G. C., Notes et documents sur sa vie et son oeuvre (Páris 1878).
Forrás: Pallas Nagylexikon