Cranach

Lukács, idősb (tk. Müller), német festő, szász festészeti iskola megalapítója, szül. Kronachban, felsőfrank városkában 1472., megh. 1553.; 1504. Mint Bölcs Frigyes választófejedelm udvari festője volt Wittenbergában, hol nagy műhelyt és nyomdát alapított és rendkivüli tekintélynek örvendett, kétszer polgármester is volt és 1508. Nemesi rangra emeltetett. 1509. Frigyes Németalföldre küldte Miksa császárhoz, kinek fiát, a nyolc éves Károlyt lefestette. Frigyes utódainál, Állhatatos Jánosnál és Nagylelkü János Frigyesnél is nagy kegyben állott. Már életében a legnagyobb népszerüségnek örvendett. Kiváló művészetén kívűl ennek ok arendivüli termékenységében, korszerüségében és sokoldaluságában rejlik. Az északi renaissance egyik fő képvisedlője, a mellett, minthogy a reformátorokkal baráti viszonban állott, műveiben is a reformációnak buzgó terjesztője. Sokféle tárgyat ábrázolt. Festett vallásos, bibliai és mitologiai tárgyu képeket, életképeket és kitünő képmásokat. Festményei egész Európa gyüjteményeiben el vannak szórva. A budapesti orsz. Képtár példánayi között legbecsesebb a Krisztust és a házasságtörő nőb ábrázoló festmény (146), C. egyik kedvenc tárgya 1532-ből, rendikvül egyéni férfi alakokkal; u. o. van a kitünő jellemzésü Fajtalan agg két ismétlésben (130, 134); A fajtalan vénasszony (137); a fantasztikus, allegorikus Három csapás (128); egy eléggé konvencionális Heródiás (132); és több kép a mester műhelyéből. Fametszetei - egyes lapok és sozoratok - egész Németországban el voltak terjedve, ellenben rézmetszetei ritkák. C. fiai is festők voltak. Közülük csak ifj. C. Lukácsot ismerjük (1515-1586). Ő örökölte atyja műhelyét és a wittenbergai polgármesterséget. Rajza gyöngébb, szinezése lanyhább, nehézdesebb, mint atyjáé.

Forrás: Pallas Nagylexikon