Créneau

(franc., ejtsd: krenó, németül Zinne); Ez elnevezésre eddig használt magyar műszavak a következők: rovátka, csorbázás. A középkorban C.-nak hivták a várfal vagy torony falazatának tetején minden a falban üött rést vagy nyilást, mely a védelemre szolgálhatott.

Most a C.-k alatt valamely várfal tetején végig futó mellvéden ütött nyilásokat, csorbázatokat értik, melyek arra szolgálnak, hogy azokon át a közeledő ellenséget kémlelni és reá lövegeket ontani lehessen. A nyilások parallelogramm alakuak, rendesen magasabbak mint szélesek; a közöttük meghagyott teli falazat (l. 1. Ábra) embermagasságnyi, míg a nyilás a csipőig ér.

A nyilás néha egy vizszintes tengelyen forgó fatáblával elzárható, mely a mögötte állót a nyilaktól védi, a meghagyott teli falazatban pedig hosszukás lövő-rések vannak alkalmazva. A tüzi fegyverek tökélesbülésével, a XVI. század elejétől kezdve, a C. mindig feleslegesebbé vált, jóllehet eleinte iparkodtak azt a puska- és kiseb ágyutűz ellen is használni, amint ezt a 2. Ábrán látjuk, mely Basel városa egyik bástyájának a XV. századból származó C.-ját ábrázolja. A C.-nak erősen kiugró aláfalazása itt már csak diszítményül szolgál, a teli falazat lövőréseiben alkalmazott függélyes tengely körül forgó kőhengerek résein át pedig muskétások céloztak. Védelmi jelentőségüket a C.-k később egészen elvesztik, de a fal pártázatának megkoronázására kiválóan alkalmas diszítő motivumaik még később is használatban maradtak, amint ezt p. Bártfa városának egyik bástyatornyán látjuk.

Éppen ez a körülmény, hogy t. i. a C.-k diszítményül igen célszerüen helhasnálhatók, hozta magával azt is, hogy az építészettől átveszi azokat az ötvösség, az asztalosság és használja peremek, szekrények stb. megkoronázására.

Forrás: Pallas Nagylexikon