Crillon

(ejtsd: krijon), 1. Lajos des balbes de Berton, a XVI. század egyik leghiresebb hadvezére, az u. n. «retenthetetlen férfiu», kit IV. Henrik «a vitézek legvitézebbikének» nevezett, született Mursban (Provence ) 1541., meghalt Avignonban 1615 dec. 2. Ez utóbbi városban nevelkedett, a hadművészetben lotaringiai Guise Ferenc volt a mestere. 1557. Tiszt lett s ritka bároságával tünt ki calais ostrománál és Guines bevételénél. Elnyomta az aboise-i összesesküvést (1560) s a hugenottákkal küzdött dreux, St.-Denis, Jarnac és Moncontour mellett. A st.-germaini békeköteés után (1570) mint a maltai lovagrend tagja, atörökök ellen indult s ő kezdte meg a lepantói tengeri ütközetet. A párisi vérmenyegzőt határozottan elitélte, de azért 1573. Megint sikre szállott a hugenották ellen s La Rochelle ostrománál is kitett magáért. III:Henrik, akit azelőtt lengyelországba is elkisért volt, Lyon kormányzójává nevezte ki. A liga elleni hadjáratban megadásra kényszeíté La Fére városát (1580), minek jutalmául a királyi tanács tagjává nevezték ki; 1586. Elfoglalta Provencet. III. Hernik Guise herceg meggyilkolására késztette, mit C. felháborodással utasított vissza. Utóbb egyetlen támasza volt a gyenge III. Henriknek s ennek halása után IV. Henrik barátja és tanácsadója lett,, kinek a Spanyolország ellen folytatott háborujában sok szolgálatot tett. 1600. Savoyában harcolt. A béke megkötése után nyugalomba vonult vissza Avignonba. V. ö. Lussan: Vie de C. (Páris 1757 és 1781); Montrond: Histoire du brave C. (5. Kiadás 1874); Grande encyclopédie XIII. 366. - A C. név Tamás des Balbes de Bertonra, a hadvezérnek harmadik öccsére szállott, az uradalmat pedig Tamás egyik utódának, C. Ferenc Félixnek kedvéért 1725. Hercegséggé tették.

2. C. Lajos de s balbes de Berton de Quirs, C.-mahoni herceg, szül. 1718. S megh. Madridban 1796. Számos háboruban szolgálta Franciaországot, igy Olaszországban (1733), Németországban pedig a hétéves háboruban. Mint altábornagy azonban a kormánnyal meghasonlott, mire 1762. Spanyol szolgálatba ment át A porugál háboru alkalmával annyira kitünt, hogy első osztály grand és tábornok lett. 1782. Elhódította Minorcát (az angoloktól), s jutalmul a sziget fővárosától a «a mahoni herceg» címet kapta. Gibraltár ostroma utánMurcia és Valencia főparancsnoka lőn. Emlékirataiban (Mémoires. Páris 1791) sok jeles és találó észrevételt tesz a hadművészetről.

3. C. Ferenc Felix Dorotya des Balbes, C. hercege, az előbbinek másodszülött fia, szül. Párisban 1748., megh. 1820 jan. 27. Mint a nemesség képviselője, tagja volt az 1789. Francia nemzetgyülésnek és azon szabadelvüekhez tartozott, akik a Feulliants klubot alakították. 1792-94. Bortönben sinlődött. 1815-ben Franciaország pairje lett; egyik pikardiai birtoka utánBoufleurs hercegnek nevezte magát. Fiával, Mária Gérard herceggel, aki 1782. Született és 1870. Megh., kihalt e nemzetség.

4. C. Lajos Antal Ferenc de C., mahoni herceg, a 2. C. harmadszülött fia, szül. 1775., megh. 1832 jan. 5. Tizennyolc éves korában már ezredes volt a spanyol hadseregben, s int ilyen, ezredével 1794. A franciák fogságába került. A baseli békétől (1795) a campoformiói békekötésig mint önkéntes szolgált Moreau alatt. 1803. Tortosa kormányzója volt. 1808. Bonaparte József király szolgálatába lépett s előbb a spanyol hadak altábornagya, azután pedig egymásután Navarra, Toledo és Cuenca főkapitánya lett.

Forrás: Pallas Nagylexikon