Crimen

(lat.) a. m. bűntett. - Crimina publica: a római jogban egyes törvényeken (leges) alapuló bűntettek, amely törvények a bűnnek tényálladékát s a büntetést (poema legitima) meghatározták s a követendő eljárást is szabályozták. A vádemelésre minden római polgár jogosítva volt (actio popularis), ellentétben egyrészt a privát delictumokkal (delicta privata), amelyek miatt csak a sértett fél polgári biróság előtt pénzbirságra irányuló keresettel (actio poenalis) léphetett fel; másrészt a crimina extraordinaria eseteivel, amelyek miatt a sértett fél a büntető biróság előtt kereshetett elégtételt, s melyek aem a tövényben változhatlanul megállapított, hanem az eset körülményeihez képest, a biró belátása által megállapítandó büntetést vontak magok után. A C. a római jogban többféle összetételekben fordul elő. A legnevezetesebbek: C. repetundarum, amelynek megfelelő műkifejezése a magyarban nincs, a legfontosabb esetei a hivatali zsarolás, megvesztegetés s egyéb hivatali visszaélések. C. ambitus, hivatalnak tilos uton szerzése; C. majestatis, felségsértés; C. vis, nyilvános erőszakoskodás, lázadás (vis publica), s magánokok elleni erőszak (vis provata); C. peculatus, hivatali sikkasztás; C. de sacrilegis, az államtulajdonát képező bizonyos tárgyaknak megrongálása; C. residui, közpénzeknek jogtalan visszatartása a beszállításra rendelt határidőn tul; C. annonoe, a gabonadrágítás ellen hozott törvények megsértése; C. plagii, emberrablás; C. falsi, okirathamisítás, de vesztegetés is; C. agibeatus, marhalopás; C. stellionatus, csalás; C. termini moti, határjelhamisítás; C. receptatorum, orgazdaság; C. expilatoe hereditatis, osztatlan, vagy az örökös birtokába még át nem ment örökségen elkövetett lopás; C. dardanasiatus, hamis mértékek használata stb.

Forrás: Pallas Nagylexikon