Crispi

(ejtsd: kriszpi) Ferenc, olasz államférfiu, szül. Riberán (Szicilia szigetén) 1819 okt. 4-én. Nápolyban. Az 1848. Fölkelés hirére hazasietett Sziciliára és mint forradalmi biztos, majd hadügyminiszter tevékeny részt vett a szabadságharcban, melynek leveretése után aBourbonok boszuja elől Franciaországba menkült. 1860. Előkészítette Garibaldi sziciliai expedicióját és maga is az ezer marsalai hős közé tartozott. 1861. Megválasztották képviselőnek. A Consorteria feloszlatása után az uj többség C.-temelte az elnöki székbe. 1877. Ellátogatott Párisba, Berlinbe és Gasteinba, hol Bismarckkal bensőbb ismeretséget kötött. 1877. Dec 28. Versenytársának, Nicoterának utóda lett a miniszterelnökségben, de C. hatalma is csak rövid ideig tarott. A volt Consorteria tagjai, akleikálisok és nehány apróbb déli-olasz frakció különböző okokból ellene fordultak és midőn 1878 febr. biagamiával is vádolták: a felháborodott közvélemény crispit lemondásra kényszerítette. 1887 márciusában a Depretis-minisztériumot kivánta vád alá helyezni. Ekkor Depretis, hogy támadásaitól szabaduljon, fölvette a saját minisztériumába és a belügyi tárcát bizta Crispire. Midőn pedig Depretis julius 29-én meghalt, C. lett utóda a miniszterlenökségben és egyuttal a külügyi tárcát is elvállalta. Ekkor a volt forradalmár szegre akasztotta elveit és barátja lett a hármasszövetségnek és Ausztriának. Hogy az osztrák-magyar monarkia, Németország és Olaszország közötti bartáságot még bensőbbé tegye, ismételten meglátogatta Bismarckot és Kálnoky minisztert; 1889. Pedig Umberto királyt Berlinbe kisérte, mely alkalommal a fekete szsrenddel tüntették ki. A francia szövetséggel ellenben a radikális és szocialista párt bosszantására teljesen szakított, sőt 1889. A francia köztársasággal folytatott kereskedelmi alkudozásokat is megszakította. Caporali nevü radikális Nápolyban (szept. 13.) merényletet követett el c. ellen, akin azonban csak könnyü sebet ejtett. A választások een egész idő alatt 1891. Mindig C. diadalával végződtek. A képviselőházban különösen az erythraei gyarmat berendezése és a Menelik abissziniai királlyal 1889 máj. 2-án kötött szerződés miatt kelt ki ellene az ellenzék. Az efölött 1890 márc. támadt vitában a képviselőház 183 szavazattal 55 ellenében bizalmat szavazott C.-nek. Midőn c. a Rómában alakult «trieszti és trienti bizottságot» feloszlatta, az irredentista és radikális sajtó az «osztrák bérencet és renegát»-ot támadta, de a töbség ekkor is helyeselte eljárását. A nov. 30. Megválasztott 508 képviselő közül 392 a kormány programmját vallotta, de az 1891 jan. 20. Megnyitott képviselőház az évi hiány alábbszállítása végett a hadügyi költségvetésből is törült. C. ellenfelei mértéktelen örömére jan. 31. Beadta lemondását. Ezóta a szélsőbal padjairól intézi utódjai (Rudini és azután Giolitti) ellen támadásait, a hármasszövetség helyességét illetőleg azonban egyetért azokkal. 1893 elején ellenfelei a Panama-botránnyal kapcsolatban azzal vádolták, hogy Herz Kornelius, ill. b. Reinachtól 50,000 frankot kapott és viszonzásul a Lazarus-rendjeit eszközölte ki Hetz számára. Ezen váddal szemben C. jan. 29. A házban azt a nyilatkozatot tette, hogy ő 1866-93-ig b. Reinach ügyvéde votl és a nvezett összeget méltányosan és azért kapta, mert Reinachnak Olaszországban fekvő birtokait adminisztrálta. A rendej-ügyről nemnyilatkozott. V. ö. Scritti e discorsi di F. Crispi, 1849-90. Továbbá C. életrajzát Ricci tollából 1887.) Legérdekesebb a Barth Hanns-féle biografia (Crispi. Lipcse 1893), ki 20 elsőrangu jelenkori politikus véleményét közli C.-ére vonatkozólag.

Forrás: Pallas Nagylexikon