Crispi
(ejtsd: kriszpi) Ferenc, olasz államférfiu, szül. Riberán
(Szicilia szigetén) 1819 okt. 4-én. Nápolyban. Az 1848. Fölkelés hirére
hazasietett Sziciliára és mint forradalmi biztos, majd hadügyminiszter tevékeny
részt vett a szabadságharcban, melynek leveretése után aBourbonok boszuja elől
Franciaországba menkült. 1860. Előkészítette Garibaldi sziciliai expedicióját
és maga is az ezer marsalai hős közé tartozott. 1861. Megválasztották
képviselőnek. A Consorteria feloszlatása után az uj többség C.-temelte az
elnöki székbe. 1877. Ellátogatott Párisba, Berlinbe és Gasteinba, hol
Bismarckkal bensőbb ismeretséget kötött. 1877. Dec 28. Versenytársának, Nicoterának
utóda lett a miniszterelnökségben, de C. hatalma is csak rövid ideig tarott. A
volt Consorteria tagjai, akleikálisok és nehány apróbb déli-olasz frakció
különböző okokból ellene fordultak és midőn 1878 febr. biagamiával is vádolták:
a felháborodott közvélemény crispit lemondásra kényszerítette. 1887 márciusában
a Depretis-minisztériumot kivánta vád alá helyezni. Ekkor Depretis, hogy
támadásaitól szabaduljon, fölvette a saját minisztériumába és a belügyi tárcát
bizta Crispire. Midőn pedig Depretis julius 29-én meghalt, C. lett utóda a
miniszterlenökségben és egyuttal a külügyi tárcát is elvállalta. Ekkor a volt
forradalmár szegre akasztotta elveit és barátja lett a hármasszövetségnek és
Ausztriának. Hogy az osztrák-magyar monarkia, Németország és Olaszország
közötti bartáságot még bensőbbé tegye, ismételten meglátogatta Bismarckot és
Kálnoky minisztert; 1889. Pedig Umberto királyt Berlinbe kisérte, mely
alkalommal a fekete szsrenddel tüntették ki. A francia szövetséggel ellenben a
radikális és szocialista párt bosszantására teljesen szakított, sőt 1889. A
francia köztársasággal folytatott kereskedelmi alkudozásokat is megszakította.
Caporali nevü radikális Nápolyban (szept. 13.) merényletet követett el c.
ellen, akin azonban csak könnyü sebet ejtett. A választások een egész idő alatt
1891. Mindig C. diadalával végződtek. A képviselőházban különösen az erythraei
gyarmat berendezése és a Menelik abissziniai királlyal 1889 máj. 2-án kötött
szerződés miatt kelt ki ellene az ellenzék. Az efölött 1890 márc. támadt
vitában a képviselőház 183 szavazattal 55 ellenében bizalmat szavazott C.-nek.
Midőn c. a Rómában alakult «trieszti és trienti bizottságot» feloszlatta, az
irredentista és radikális sajtó az «osztrák bérencet és renegát»-ot támadta, de
a töbség ekkor is helyeselte eljárását. A nov. 30. Megválasztott 508 képviselő
közül 392 a kormány programmját vallotta, de az 1891 jan. 20. Megnyitott
képviselőház az évi hiány alábbszállítása végett a hadügyi költségvetésből is
törült. C. ellenfelei mértéktelen örömére jan. 31. Beadta lemondását. Ezóta a
szélsőbal padjairól intézi utódjai (Rudini és azután Giolitti) ellen
támadásait, a hármasszövetség helyességét illetőleg azonban egyetért azokkal.
1893 elején ellenfelei a Panama-botránnyal kapcsolatban azzal vádolták, hogy
Herz Kornelius, ill. b. Reinachtól 50,000 frankot kapott és viszonzásul a
Lazarus-rendjeit eszközölte ki Hetz számára. Ezen váddal szemben C. jan. 29. A
házban azt a nyilatkozatot tette, hogy ő 1866-93-ig b. Reinach ügyvéde votl és
a nvezett összeget méltányosan és azért kapta, mert Reinachnak Olaszországban
fekvő birtokait adminisztrálta. A rendej-ügyről nemnyilatkozott. V. ö. Scritti
e discorsi di F. Crispi, 1849-90. Továbbá C. életrajzát Ricci tollából 1887.)
Legérdekesebb a Barth Hanns-féle biografia (Crispi. Lipcse 1893), ki 20
elsőrangu jelenkori politikus véleményét közli C.-ére vonatkozólag.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|