Cs

kettős mássalhangzó, mely s-ből s megelőző rövidebb t-féle hangból áll. De az egésznek kiejtése nem kiván több időt, mint az egyszerü hangoké, p. az s-é; azért a magyar hexameterben a cs előtti rövid magánhangzó rövid marad, p. köcsi, dicső (v. ö. Régi di | csősé | günk).Régente egyszerrü c-vel, azután ch-val, cz-vel, a XVII. XVIII. sz.-ban pedig ts-el irták. L. C és Ch.

Forrás: Pallas Nagylexikon