Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Csaba-monda... ----

Magyar Magyar Német Német
Csaba-monda... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Csaba-monda

Hun mondáinknak Etele mellett Csaba a legkiválóbb alakja, de míg Etelénél az eredeti mondai vonásokból a nyugati krónikák adatai mellett alig maradt meg valami: ez a monda egykét lényegtelen részlet leszámításával egészen magyar. Csaba Etelének volt a fia Honorius görög császár leányától. Etele halála után két fia, Csaba és a német fejedelemnőtől született Aladár öszevesztek apjuk öröksége fölött; Csabával tartottak a hunok, Aladárral a németek élükön a ravasz Detréval és más idegen népek. A testvérek közt harcra került a dolog, melyben elébb Csaba győzött, de azután a 15 napig tartó sicambriai (Ó-Buda) véres ütközetben teljesen megveretett. Csaba testvéreivel és 15 ezer hunnal nagyapjához menekült Görögországba, népének egy töredéke, 3 ezer ember pedig a Chigle mezőre futott s onnan az erdélyi hegyek közé nyomult; ezek a székelyek elődei. Csaba 13 évig maradt Görögországban, de azután egyévi viszontagságos utazás után visszatért Scithiába, hol nagyapja, a még életben levő Bendekuz tanácsára Korozméniából vett feleséget, kitől két fia, Ed és a honfoglaló magyarsághoz csatlakozott Edemen, az Aba nemzetség őse született. Mint Székely I. folytatja a mondát, Csaba közeledni érezvén halálát, végrendeletében meghagyta a scithiai magyaroknak, hogyha megerősödnek, állajanak bosszut Etele ellenségein.

E monda többféle elemből alakult. Tulajdonképeni magvára az Anonymus által említett «Sobamoger», azaz Csaba-magyar elnevezés vezet; szerinte így nevezték a Zuárddal Rasciában Durazo környékén letelepült magyarokat. Ebből kitünik, hogy a Soba-moger tulajdonképen nép- v. törzsnév. A C. egész lényege azon sarkallik, hogy ezen törzs a legszorosabb kapcsolatban van a hunokkal. Ezen nyomon haladva rájövünk, hogy a VI-VII. sz.-beli bizanci irók és Jordanes szerint csakugyan volt egy olyan a magyarokkal is bizonyos kapcsolatban levő hun törzs, melynek neve összeköttetésbe hozható a Soba-mogerral. Ez a törzs a szabir, szavir v. szapeir, mely a Kaukázustól északra az Azovi tenger keleti partvidékén tanyázott a VI-VII. sz. folyamán s neve akkor kezd eltünni, midőn a keleti turkok vagyis a kozárok az Alsó-Volga mellékén elhatalmasodnak s az azon vidéken laó törzseket uralmuk alá vetik. Később a szavir vagy szevár mint a kozárok alá tartozó bolgárfajta népség jön elő. A X. század közepe táján Konstantin császár «Szabartoiaszfaloi» (Szabarétoi-.aszfaloi a. m. szabarok vagy aszfalok) néven ismét említi őket, még pedig egész világosan ugy, mint magyarokat, kiknek ez a régebbi nevük volt. Ezzel összhangzásban vannak Jordanes sorai, ki a hunok két törzséről szólva, egyiket szavirnak nevezi s midőn az ultziagirokat leirja, a szavirok helyett minden átmenet nélkül hunugurokra tér át, mintha csak az ő korában a szavirokat és a hunugurokat egy népnek tartották volna, Mindezek arra vallanak, hogy a Csaba-mondában csakugyan a szabir törzs emlékét tartotta fenna magyar hagyomány, s maga Csaba vezér e néptörzsnek a személyesítője, mely nyilván Kuvrát bolgár király unugurjainak, a VII. sz. derkén a kozárok által meghódított Batbaján (l. o.) népének, Konstantin kabarjainak és Anonymus kunjainak felel meg.

Ez adja meg a C. történeti hátterét, melyben (Csaba görögországi tartózkodása) valami homályos emléke maradt fenn annak, hogy Attila birodalmának felbomlása után a hunok egy töredéke Attila három fia, Irnák, Uzindur és Emnedzár vezérlete alatt a kelet-római birodalom területén, az Al-Duna mellett telepedett meg, honnan azonban nemsokára a Don mellékére költöztek. Ezen hunok pedig épp a magyarsággal voltak szorosabb kapcsolatban, mert a VI. sz. Jordanes szerint a hunugurok Scithiából kiköltözve Mőziában, Dáciában és Traciában, tehát az Al-Duna mellékén telepedtek meg, de már az ő idejében ismté Scithiában laktak.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is