Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
csákány hack
csákány hacker
csákány pecker
csákány pick
csákány pickax
csákány pickaxe
csákány picker
csákány pike
csákányos hacker
csákányozás... to hack sg ...
csákányozás... to hack sg ...
csákányozás... to hack sg ...
csákányozás... to hack sg ...
csákányozás... to hack sg ...
csákányozás... to hack sg ...
csákányozó hacker
csákányozó picker
csákányozó ... picker

Magyar Magyar Német Német
csákány Picke (e)

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Csákány

Régi magyar fegyver, mely - nevét tekintve - a törökfajta elemektől került hozzánk. A csákány szó ugyanis a török-tatár csak azaz üt, vág, metsz tőbül képzett igenév, mely a magyarnak teljesen megfelelő «csakan» alakban megvan a kirgizeknél, akik hosszunyelü baltaát értenek alatta. A C. szó (cekan, csokan, csjukan) el van terjede egész délkeleti és keleti Európában; megvolt már az ó-szlovénban, megvan az orosz, lengyel, vend, szerb bolgár, oláh és albán nyelvekben, ami arra mutat, hogy ama török elem hatásának nagyon réginek kell lennie. S valóban, a régészeti leletek szerint a C. elterjedése a kelet-európai népeknél a szarmaták feltünésével hozható kapcsolatba. Talán már a bronzkori C.-ok is a magyarországi leletekbena jazigoktul és más szarmata-törzsektől származnak; de ha ezt nem lehetne is igazolni, a kora népvándorláskori leletekben, mint Keszthelyen, Nemesvölgyön Ordason stb. előforduló C.-ok mindenesetre e népségnek tulajdoníthatók. Ez a típus hosszu, keskeny pengéjü mely éle felé csak kevéssé szélesedeik ki s tompa, négyszögü fokkal van ellátva; egészben véve megfelel annak a - egész napjainkig fenmaradt fokos - tipusnak, melyet máskép baltának is hivnak és nagyban különbözik a régi germánok hosszan lenyuló, éllel ellátott csatabárdjától. A régi magyar C.-bólé tehát épp az a rész hiányzott, ami később megkülönböztető jegyévé vált: a madárorrhoz hasonló hegyes vég. A középkori magyar C. tipikus alakját Szt. László régi képein látjuk; ez már közeledik a bárdhoz v. szekercéhez, éle felé kiszélesedik a penge s az él félkörívalakuvá válik. Ez a tipus megvan a középázsiai törököknél is, akik ajbaltának vagyis holdbaltának, holdalaku baltának nevezik. A XIV. század vége felé a C. foka tüske alakuvá kezd átváltozni, mely később mindinkább megnőtt s annál fontosabb szerepe lett, minél inkább elterjedt a lemezes páncél a régebbi pikkelyes vagy sodronygyűrüs vasing helyett. A XVI. század kezdetén már nemcsak nálunk, de nyugaton is feltüntek azok a madárorru C.-ok, melyeknél a vágásra alkalmas éles pengét a páncél átlyukasztására solgáló hegyes vég váltja fel; ez a tipus az után meg is marad, ugy hogy ma C. alatt csakis ilyen hegyes végü fegyvert értünk. (Arch. Ért. 1890. Évf. X. k. 406-408. I.)

C. a mai használatban 15-20 cm. hosszu s egy kevset meggörbített hegyes ék, melynek vastagabb vége, mint egy kapalyukkal van ellátva a nyél számára; a lágyab vagy laza kőzet ledolgozására szolgáló szerszám; különösen a kőszénbányászatnál nélkülözhetetlen; evvel a szerrszámmal kell a kőszéntelepbe bevágni a rést és vágatékot, hogy azután a kőszenet nagyobb darabokban lehessen lefejteni. Van kettős C. is, melynek egyik vége hegyes, a másik pedig a nyéllel kesesztbenálló éles ékalaku. Malmokban a malomkövek élesítésére szintén csákányokat használnak, melyek a legkeményebb acélból készítvék és rövid nyélre vannak erősítve.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is