Családi nevelés

A család informális, direkt és főként indirekt hatású nevelőrendszer. A családi mikromiliő nevelő hatását a születés pillanatától érvényesíti. A család nem csak gondozza a gyermeket, hanem itt történik a normák, értékek, magatartási és viselkedési minták, az adott kultúra szokásainak átadása is ( szocializáció). Ma már tudjuk, hogy az élet kezdetén a megfelelő anya-gyermek viszony hiánya a gyermek fejlődésében egész életre szóló károsodást okoz. Ezt nevezte Spitz (1967) hospitalizmusnak. A szülő és a gyermek közötti érzelmi kötelék adja a szülővel való azonosulás alapját. ez a kapcsolat emeli referenciacsoporttá a családot, mely alapvető szerepet tölt be az ember önértékelésének, énképének alakulásában. A család lelki támaszt nyújt, védettséget jelent a külső hatásokkal szemben. Ezért a jó Családi nevelés az egymás iránti szereteten, kölcsönös bizalmon és a másikért - köztük a gyermekért - vállalt felelősségen alapszik. A családi kapcsolatrendszerben minden családtag hat a másikra. A szülők (pozitív, negatív) cselekedetei példaértékűek a gyermek számára. Az idősebb lánytestvér "anyapótló" szerepet tölthet be. A nagyszülők egy más nemzedék értékeit, erkölcsét, műveltségét közvetítik. Mindez jelentősen befolyásolja életfelfogásunkat. A Családi nevelés feladata a gyermek egészségének védelme, testi erőinek kibontakoztatása, jellemének formálása, értelmének fejlesztése. A szülők a gyermek első nevelői és minden további nev. (pl. isk.-i nev.) előkészítői. Számos vizsgálat kimutatta, hogy a család könyveinek, újságainak száma; a szülők isk.-i végzettsége; a család jellege (épsége, válások); a család kommunikációs jellemzői; a szülő érdeklődése a gyermek isk.-i tevékenysége iránt; a gyermek teljesítményének elismerése; az otthoni tanulásáról való gondoskodás (hely, idő), mind összefüggést mutat a tanulók isk.-i teljesítményével. még anya, apa-gyermek kapcsolat, szülői szeretet, szülői példa, szülői hatás, szülői tekintély, gyermekvédelem.

Torgyik Judit

Szerkesztette: Lapoda Multimédia