Családi nevelés

Szülői, spontán nev., informális, családi körben zajló szocializáció, a szakirodalomban gyakran az intézményes nev. alternatívájaként használatos. A közokt. ált.-sá válása előtt a családi nevelés a fejlődés, nevelkedés kizárólagos körülménye volt. Az elmúlt másfél évszázadban a családi nevelés értékelésében új szempontok merültek fel. A század első évtizedeiben mind a pszichoanalízis egyes képviselői, mind a marxisták úgy vélték, hogy a családi nevelés nemzedékről nemzedékre örökíti a neurózist, illetve a kizsákmányolt szerepének elfogadására predesztináló lelki alkatot. Az első pszichoanalitikus gyermekotthonok, a marxista ideológián alapuló izraeli kibucok gyermekotthonai ( kibuc) bentlakásos intézmények voltak, a szülők szerepe háttérbe szorult. A kisgyermekkori kötődés jelentőségének felfedezése a mérleget a családi nevelés oldalára billentette: nyilvánvalóvá vált, hogy az egészséges fejlődés feltétele a személyes, egyéni szereteten alapuló kapcsolat, amelyet intézményi keretek között igen nehéz biztosítani. Mai tudásunk szerint a családi nevelés a gyermeki fejlődésnek alig pótolható körülménye. Bár az elsődleges kötődés az életkor növekedésével szociális szeretetté alakul át, a család még serdülőkor után is az egyik legfontosabb referenciacsoport az egyén életében. A család az egyéni életfilozófia, identitás forrása, a külvilágra vonatkozó információk közvetítője, értékelője az egyén felé. A családi nevelés játssza a legfontosabb szerepet az önértékelés és énkép kialakulásában. A családban sokféle hatás éri a gyermeket, a nev. ált. jellemzőit legtöbbször a nevelés stílusa szerint oszt.-ozzák. A szülők tudatos és tervezett nevelői akcióin kívül fontos szerepet játszik a fejlődésben a család társ.-i helyzete, a családtagok életútja, illetve a gyermek családon belüli státusa - a szülők általi elfogadottsága, életkorának megfelelően változó kezelése, a testvérkapcsolatok. Az áll.-ilag előírt tankötelezettség kialakulása óta felmerül a család, ill. az áll. képviseletében megjelenő isk. kompetenciájának kérdése a nev.-ben. A posztmodern ped. képviselői szerint az értékközvetítés funkciója egyértelműen a szülők feladata, az isk.-ának lehetőleg az oktatásra kell szorítkoznia. E felfogás a nev.-t kizárólagosan családi feladatnak tekinti, ezzel kapcsolatban azonban súlyos kérdések merülnek fel. Napjaink diverzifikálódó családmodelljei (egyneműek házassága, nyílt házasság) nem mindig képesek eleget tenni a családi nevelés feladatainak. A gyermek és a szülő érdeke nem feltétlenül egyező, a szülő is hatalommal rendelkezik, amelynek korlátozására szükség lehet. A családi nevelés újszerű felfogását tükrözi a gyermekek otthoni tanításának (home schooling) elsősorban az USA-ban terjedő gyakorlata. még anya, apa-gyerek kapcsolat, szülői szeretet, szülői példa, szülői hatás, szülői tekintély, gyermekvédelem.

Vajda Zsuzsanna

Szerkesztette: Lapoda Multimédia