Csalás

(lat. stellionatus, franc. escroquerie, spanyolul engano, olaszul tuffa vagy frode, angolul fraud, németül Betrug), a magyar btkv. szerint összhangban az európai jogfejlődéssel, kizárólag vagyon elleni bűntett, s az u. n. gazdagodási bűntettekhez tartozik, mert a jogtalan vagyoni haszonszerzésnek célzata lényeges tényálladéki elemét képezi. A törvény által adott fogalommeghatározás szerint csalást követ el: «aki azon célból, hogy magának vagy másnak jogtalan vagyoni hasznot szerezzen, valakit ravasz fondorlattal tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart és ez által annak vagyoni kárt okoz». Jogtalan, vagyis oly vagyoni haszon, amelyre az illetőnek jogigénye nincs, annyira lényeges eleme a csalásnak, hogy ennek hiányában csalásról egyáltalán szó nem lehet. Nem követ el tehát csalást p. az, aki azért ejt mást bármily ravasz fondorlattal tévedésbe, hogy ezen az uton őt jogosan megillető követeléséhez jusson. Ebben az esetben természetesen a csalásnak egy másik lényeges tényálladéki eleme, a vagyoni károsítás is fog hiányzani, mert aki - habár tévedésbe ejtés folytán - csak azt adja meg a tévedésbe ejtőnek, amivel tényleg tartozik, minthogy a teljesítés által tartozását törlesztette s igy ebben szolgáltatásának teljes egyenértékét nyeri, károsodásról nem panaszkodhatik.

A ravasz fondorlat fogalmát a törvény meg nem határozza; annak meghatározása azért, hogy mi tekintendő ravasz fondorlatnak, nem mindig könnyü dolog, s nem bizonyult kielégítőnek a francia u. n. mise en scene elmélet sem, mely a ravasz fondorlathoz bizonyos materialitást, különös tényt, vagy egy harmadik személy közbejöttét követeli. Bizonyos az, hogy nem tekinthető ravasz fondorlatnak az egyszerü hazugság, a (habár meg nem tartásának szándékával adott) egyszerü igéret; nem továbbá oly fogások, amelyeknek valódi értékét, helyesebben értéktelenségét egy kis józan ésszel mindenki azonnal átláthatja. Ilyenek p. a «nincs többé kopaszság» s számtalan ily nevü reklámra számított hirdetések. A magyar törvény azért igen helyesen a varázsolást, szellemek idézését, jóslást, kártyavetést, álomfejtést, ráolvasást, s mások megtévesztésére számított hasonló szemfényvesztéseket, üzletszerü foglalkozás esetében kihágásnak minősítette (Kbtk. 71. §) s ez által kifejezetten kivette a csalást megállapítható ravasz fondorlat alól. Az üzletvilágot hálára kötelezte a m. k. kuria, midőn és igen helyesen kimondotta, hogy ravasz fondorlattal terhelhető, s azért csalást követ el a kereskedő, aki fizetésképtelensége tudatában árukat hitelbe rendel.

Hazai törvényünk szerint a C. bűntettet vagy vétséget képez aszerint, amint az okozott kár 50 frtot meghalad v. nem halad. A vétségnek kisérlete nem büntettetik. Bizonyos esetekben tekintet nélkül az okozott kár összegére bűntettet képez a csalás, igy jelesül a) ha a csaló annak elkövetése végett közhivatalnoki jelleget vagy hatósági megbizást szinlelt; b) ha közhivatalnok, ügyvéd, meghatalmazott vagy magánhivatalnok hivatala vagy megbizása körében követte el; c) ha a csaló csalás miatt már kétszer büntetve volt (visszaesés), és az utolsó büntetéstől 10 év még el nem telt. A C. vétségének büntetése egy évig terjedhető fogház és 500 frtig terjedhető pénzbüntetés, a bűntetté 5 évig terjedhető börtön és 2000 frtig terjedhető pénzbüntetés. Visszaesés (c) alatti eset) esetében azonban, vagy ha az okozott kár 2000 frtot meghalad, börtön helyett hasonló tartamu fegyház s minden esetben hivatalvesztés s a politikai jogok gyakorlásának felfüggesztése is. Az u. n. hitelezési csalás (Kreditbetrug) hitelezésnek vagy hitelhosszabbításnak ravasz fondorlattal kieszközlésében áll. A szándéknak természetesen nem szabad arra irányulnia, hogy a hitelező megkárosíttassék, mert akkor közönséges csalás forog fenn. A magyar btkv. a hitelezési csalást vétségnek tekinti s egy évig terjedhető fogházzal bünteti. Az u. n. biztosítási csalást l. o. További különösen kiemelt esetei a csalásnak törvényünk szerint: 1. kiskoru v. gondnokság alá helyezett egyén tapasztalatlanságának, könnyelmüségének vagy szorultságának saját vagy mások nyerészkedési céljaira felhasználása; 2. a vagyonhoz tartozó értéktárgyaknak az adós által a bekövetkező végrehajtás előtt a hitelezők megkárosításának céljából elrejtése, eltitkolása, elidegenítése, megrongálása. A bekövetkező végrehajtásnak a gyakorlat által adott megszorító értelmezése oka annak, hogy a törvény a forgalom s a hitel jogosult igényeit teljes mértékben ki nem elégítette; 3. a csalárd bukás, l. Bukás.

Forrás: Pallas Nagylexikon