Csali mesék
a népmesék azon alosztálya, melynek valamennyi ide tartozó
példával közös jellemvonása: a felkeltett s többé-kevésbbé hosszu időn át
függőben tartott várakozásnak hirtelen valamely nevetséges, v. bosszantó
fordulattal semmibe való feloldása, tönkresilányítása. A C. eredetüket a
gyermekek telhetetlen meseszomjának köszönik s arra valók, hogy a kifáradt,
vagy kedvét vesztett mesélő az elbeszéléseivel betelni nem tudó naiv
hallgatóság zaklatásaitól szabaduljon. Példáikra minden nép meséi közt elég
nagy számmal akadunk. Ezek egy része rokon az ijesztős mesével és a
gyermekversikék azon meseszerü alfajával, amely a láncversikék nevén ismeretes.
Elemeik többnyire a mese-movitumok és a népmesei frazeologia hagyományos
szertárának legelcsépeltebb közhelyeiből kerülnek ki. Némelyek (p. nálunk
Kálmány Lajos) megkülönböztetik a pusztán csali mesék körétől az ugynevezett
bosszantó meséket, amelyekben tudniillik a felkeltett várakozás meghiusulásán
kivül még valami, a rászedett hallgatóra (ezenkivül is) bosszantó elem is
füződik. Magyar példák számosával olvashatók Kálmány népköltési gyüjteményeiben
(Szged népe, I-III. Koszorúk az alföld vadvirágaiból II.), Arany László eredeti
népmeséi közt és az Arany-Gyula-féle népk. gyüjteményben, valamint a Nyelvőr
egyes évfolyamaiban.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|