Csanád

(Chanad, Cenad, Chonad, Sunad, Zunadi.) Hagyományos személynév az ilyen nevü ősmagyar nemzetségben, melyet Buken fiának és Budli apjának neveként a Márk-féle krónika Árpád nemzedékrendjében is szerepeltet. A nemzetség alapítója különben Anonymus szerint Sunad (Csunád) volt, Doboka fia s anyai részről Szt. István unokatestvére, a marosmenti Ohtum (Ajton) legyőzője, kit a Gellért-legenda is említ. 1256. a nemzetségnek egyszerre két C. nevü tagja is előfordul: az egyik Wofa ispán fia s Dénes és Gergely apja volt, a másik Kechele fia és Veche apja. Ugyancsak e nemzetségből származott Telegdi Csanád (1295-1349), l. Telegdy Csanád. Ezeken kivül 1281-ben említtetnek az Ug nembeli C. fiai, béli birtokosok, továbbá 1295-ben pesthesi C. fia, István, ki hunyadmegyei szolgabiró volt. De nemcsak a főuri nemzetségeknél, hanem a többi néposztálynál is használatban volt a C. név. A C. név a török «csin», «csen», azaz igaz, becsületes, őszinte tőbül származtatható, még pedig a csagataj «csina» igéből képzett -di végü igenévnek felelhet meg; ez a «csinadi»-alak ma is megvan a Balázsfalvához nem messze fekvő Szász-Csanád oláh nevében, a Csinadieben s aztán az erdélyi Csinádi családnévben.

Forrás: Pallas Nagylexikon