Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Csanády... ----

Magyar Magyar Német Német
Csanády... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Csanády

1. Gusztáv, tanár és gazd. szakíró, szül. Battonyán (Csanádmegye) 1837 dec. 10-én. Középiskolai tanulmányai után a gyógyszerészeti pályára lépett. A budapesti egyetemen 1860. gyógyszerészmesteri, 1861-ben vegytudori oklevelet nyert s azután 1868-ig gyógyszerész, 1862-67-ig Pestmegye vegyésze volt. Az 1868-1869. tanévben a budapesti egyetem kémiai laboratoriumában dolgozott, a következőben pedig állami ösztöndíjjal Németországba a hallei egyetemre ment, hol főleg agrikulturkémiával foglalkozott. 1870-ben a magyar-óvári gazd. felsőbb tanintézet kémiai tanszékéhez segédtanárrá, 1871 tavaszán a keszthelyi m. kir. gazd. felső tanintézetéhez a kémia s a rokon tantárgyak rendes tanárává neveztetett ki és 1885-től fogva a vegykisérleti állomás vezetője. 1892 szept. hótól fogva pedig ugyanezen intézet igazgatásával van megbízva. C. a szaklapokban és intézeti évkönyvekben számos cikket és értekezést közölt az agrikultur- s a borkémia köréből. Önállóan megjelent munkái: A must és bor főbb alkatrészeinek meghatározási módszerei (Bpest 1876). A m. tud. akadémiától a Vitéz-féle jutalommal koszorúzott pályamunka); A borászat kézikönyve, tekintettel hazánk bortermelésére (Bpest 1885. A kir. m. term. tud. társulat megbizásából Plósz P. dr. egyet. tanárral együtt. 47 rajzzal); Adatok a must és borelemzés módszeréhez (Bpest 1889. A kir. m. term. tud. társulat megbizásából, Ulbricht R. dr. munkájának kivonatos átdolgozása és fordítása). V. ö. Szinnyei, Magyar írók.

2. C. István, magyar gyorsiró, szül. Baján 1833 okt. 11., megh. Budán 1867. Előbb növendékpap volt, később a bécsi egyetemen a bölcseletet és jogot hallgatta. 1860. a bécsi udvari kancelláriánál hivatalt vállalt. Mint a magyar gyorsirás úttörője, nemcsak tevékeny részt vett a Markovics-féle gyorsirási rendszer továbbképzésében, hanem 1864. kiadta a legelső magyar gyorsirási emlékkönyvet is. Fáradozási folytán Bécsben magyar olvasókört alakított, melyből 1864. a bécsi magyar gyorsiróegyesület keletkezett.

3. C. Sándor, földbirtokos, szül. Nagykerekiben 1814., meghalt ugyanott 1892 jul. 17. Elődei atyafiságot tartottak Bocska István fejedelemmel, résztvettek harcaiban s a vitéz hajduknak egymásután három Csanády volt a főkapitányuk. Atyja fiatal korában meghalt, nagy vagyont hagyva fiára, aki korán a közpályára lépett. Jogi tanulmányait a debreceni főiskolában elvégezvén, alig husz éves korában Biharmegyében első alszolgabiróvá, majd a váradi járás főszolgabirájává választották. 1848., mint megyei biztos, nagy buzgalmat fejtett ki a nemzetőrök kiállításában és fölszerelésében s mint a bihari nemzetőrök századosa, ő maga is részt vett az erdélyi hadjáratban. A világosi katasztrófa után visszavonult Nagykerekibe és birtokait kezelte. A Thun-féle pátens idejében a bihari reform. egyház segédgondnoka volt és együtt harcolt Tisza Kálmánnal a protestánsok önkormányzati jogaiért. Számos alapítványt tett ez időben a papok özvegyeinek és árváinak támogatására, iskolák segélyezésére és népkönyvtárak állítására. Az 1861. országgyülésen a berettyó-ujfalusi kerületet képviselte s a határozati párthoz tartozott. Azóta, egyszeri rövid megszakítástól eltekintve, folytonosan tagja volt a képviselőháznak és a függetlenségi eszmék legrendíthetetlenebb bajnokainak egyike. Nem tartozott a nagyszabásu politikusok közé, de képviselői hivatását rendkivül komolyan és lelkiismeretesen fogta föl. Alig volt a háznak ülése, amelyről hiányzott volna. Pontosságáért elnevezétk «a ház órájá»-nak. Gyakran felszólalt és erős kifejezésekkel mennydörgött az «átkos közös ügy» ellen. Különben pedig a legszelidebb lelkü és leggyöngöbb szivü emberek egyike volt, aki senkitől sem tudott megtagadni semmit. Pártja érdekében rendkivül sokat áldozott. Bő költekezése és számolni nemtudása vagyoni állását nagyon megrendítette és az «öreg szittya», ahogy hajthatatlan, nyakas magyarságáért hivták, a hajdani dúsgazdag földesur, anyagi javakban szegényen, de közbecsülésben és szeretetben gazdagon halt meg. V. ö. Egyetértés, 1892 julius 18. sz. tárcarovat: C. Sándor.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is