Csaplár

Benedek (Gáspár), irói álnevén Kárcsanyéki, irodalomtörténeti és közművelődési iró, a m. tud. akadémia levelező tagja, a piarista rend tiszt. kormánytanácsosa, szül. Duna-Szerdahelyen 1821 jan. 3. Tizenöt éves korában a piarista rendbe lépett s miközben a noviciátust és a teologiát végezte, alsóbb osztályokban tanított és a főbb európai nyelveket megtanulta. 1846. fölszentelték s azóta több helytt tanárkodott, különösen Szegeden tizennégy évig (1853-1867) működött nemcsak az iskolában, hanem társadalmi téren is (legényegylet, árvaház, Dugonics-szobor, népéleti hagyományok gyüjtése, népnevelés stb.). 1867-től a tatai gimnázium igazgatója lett, 1870. pedig a pesti tanházba rendelték előljárói, a rend történeti adatainak buvárlása végett. Az akadémia 1887. tagjává választotta, igazgató-választm. tagja a történelmi társulatnak és tagja a Szent-István-társulat irod. osztályának. Igen nagyszámu cikkeket irt a különféle fővárosi és vidéki időszaki iratokba a történelem, irodalomtörténet, nevelésügy és társadalom köréből; nagyrészt röpiratok gyanánt is megjelentek. Nevezetesebb művei: Platon munkái (Kolozsvár 1845); A magyarorsz. kegyes tanító-rend történetének tervrajza (Pest 1871); főműve: Révai Miklós élete, nagy irodalomtörténeti monografia, rendkivül nagy adatkészlettel, de terjengősen irt munka; eddig négy kötete jelent meg Budapest 1881-89, befejezve még nincs.

Forrás: Pallas Nagylexikon