Csaplovics

János, történeti és földrajzi iró, szül. Hont vármegyében, Felső-Pribélen 1780 szept. 21., megh. Bécsben 1847 máj. 4. Jogot végzett és egyideig az udvari kancelláriánál szolgált Bécsben. 1809. Szlavóniába, Pakrácba költözött, mint az ottani g. n. e. püspökség titkára. 1813. Schönborn gróf jószágigazgatója lett és többnyire Bécsben lakott. Módjában állott tehát ugy a kormányrendszernek és a felső köröknek, mint az ország különböző vidékei etnográfiai és gazdasági viszonyainak megismerésére, és ez ismerete párosulva nagy olvasottságával és egészséges, humoros felfogásával, őt e kor egyik legtanulságosabb irójává teszik. Eleinte többnyire latin nyelven irt, később tótul és németül, majd magyarul is. Erős polemiába bocsátkozott 1840 és 1841. az akadémiával, és mivel, mint a szláv, különösen a tót elem nagy tisztelője, felszólalt a magyarosítás ellen, éppen nem volt népszerü. Főműve: Gemälde von Ungarn (2 kötet, Pest 1829), melyben az ország természeti viszonyainak, népességének, műveltségének, iparának, állami berendezésének és az egyes nemzetiségek szokásainak és életmódjának, bár nem teljesen kivitt, de élvezhető képét nyujtja. Leirta hasonló módon Szlavóniát (1819); sok jogi és gazdászati értekezést adott ki, és többek közt tréfásan bebizonyította, hogy a felsővidéki tótok tulajdonkép angolok. Könyvtára, mely Árva vármegye tulajdona, Alsó-Kubinban van. A fölemlítteteken kivül egyéb művei: Der Sprachkampf in Ungarn (Zágráb 1814); Enchiridion lexici corporis juris regni Hungariae (Pozsony 1816); Slavonien und zum Theil Croatien (Pest 1819, 2 kötet); Schematismus ecclesiarum et scholarum evangelicarum aug. conf. in incl. regno Hungarie addictarum (Bécs 1820), (A magyar evang. egyház első névtára ugyancsak 1822-ben a második); England und Ungarn. Eine Parallele (Halle 1842); Ungarns Industrie und Cultur (Lipcse 1843); Topographischstatistisches Archiv des Königreichs Ungarn (Bécs 1821, 2 kötet). V. ö. még Szinnyei, Magyar Irók.

Forrás: Pallas Nagylexikon