Csarnak

(ném. Wante, ol. sartie), a hajókon az álló kötélzethez tartozó azon kötelek, melyek az árbocot és ennek szárait a hajó oldalai felé tartják és igy az egész árbocozatnak oldaltámaszát képezik (l. Árbocozat képmellékleten 1, 13, 26, 44). A hajó nagyságának, valamint az árboc minőségének megfelelőleg minden árboctörzsnek több v. kevesebb C.-a van. Igy a régi sorhajóknak az első és főáárbocon 9-10, a keresztárbocon 7 C.-a volt, mig jelenleg a fregattáknak és csatahajóknak az első és főárbocon 8, a keresztárbocon 6, a korvetteknek és kisebb páncélosoknak 7, illetőleg 4-5 C.-a van. Kisebb kereskedelmi vitorlás vagy gőzhajókon a C.-k száma még kevesebb. A C. vastagságának meghatározásánál régi, általánosan elfogadott szabály az volt, hogy a kötélnek környülete hüvelyk mértékben számítva annyi legyen mint a C. száma, de miután a jelenben a C.-k drótkötélből készülnek, e szabály többé nem irányadó. A C. hosszának meghatározása a vitorlázat tervének alapján bizonyos szabályok szerint történik és rendszerint egy darab kötélből két, azaz egy pár C. készül. E célból a két kötélvéget egymáshoz tevén, a kötél közepét kimérik és ottan egy az árboctörzs ormának megfelelően tág szemet kötnek és azt az árboctörzs ormán átvetik. Az igy lelógó C. végekbe félcsigákat u. n. macskafejeket kötnek, melyek a párkánycsatlók macskafejeivel a feszítőszál által köttetnek össze. Hasonlólag az árboctörzsekhez a derék- és sudárszáraknak is vannak C.-jaik, melyek természetszerüleg minőségre nézve gyengébbek és számszerint kevesebbek mint a törzs C.-ok. A Derék C.-ok (2, 14, 27) a derékszáraknak, a sudár C.-ok (4, 16, 29) a sudárszáraknak szolgálnak oldaltámaszul s valamennyi az árbockosár szélén levő macskafejekkel és az azokon átdugott feszítő szálakkal huzható feszesre. A sudár C.-ok kivételével a többi C.-okra vizszintes irányban, tehát keresztbe, vékony kötelek köttetnek, melyek az árbocra kuszó legénységnek hágcsó gyanánt szolgálnak.

Forrás: Pallas Nagylexikon